| 1. | És mikor Jeruzsálemhez közeledtek és megérkeztek Bethfagéba, az Olajfák hegyére, akkor Jézus elküldött két tanítványt |
| 2. | és így szólt nekik: Menjetek be abba a faluba, amely előttetek van és azonnal találni fogtok egy megkötött szamarat az ő csikajával együtt. Oldjátok el azokat és vezessétek ide nekem. |
| 3. | És ha valaki szól, mondjátok, hogy: Az Úrnak van szüksége rájuk. Erre ő menten rendelkezéstekre bocsátja azokat. |
| 4. | Mindez pedig azért történt, hogy beteljesüljön a próféta e mondása: |
| 5. | Mondjátok Sión leányának: Ime, a te királyod eljön tenéked, Alázatosan és szamárháton ülve és teherhordó szamár csikaján. |
| 6. | Erre a tanítványok elmentek s úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik. |
| 7. | Odavezették a szamarat s csikaját, rájuk terítették felső ruháikat s ő azokra ült. |
| 8. | A tömeg nagyobb része pedig ruháját az útra terítette, mások viszont a fákról gallyakat vagdostak s azokat szórták az útra, |
| 9. | Az előtte és utána menő tömeg pedig így kiáltott: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 10. | És mikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város s így szólt: Ki ez? |
| 11. | Erre a tömeg: ezt mondotta: Ez Jézus, a próféta, aki a galileai Názáretből való. |
| 12. | Aztán bement Jézus a templomba s kikergette mindazokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait s a galambárusok székeit felforgatta |
| 13. | és így szólt nekik: Meg van írva: Az én házamat imádság hazának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek azt. |
| 14. | Azután vakok és sánták jöttek őhozzá a templomban s ő meggyógyította azokat. |
| 15. | Mikor pedig a főpapok és írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket ő tett, valamint a gyermekeket, akik a templomban így kiáltottak: Hozsanna a Dávid fiának! felháborodtak |
| 16. | s így szóltak neki: Hallod, hogy mit mondanak ezek? Jézus pedig ezt mondotta nekik: Igen. Hát sohasem olvastatok azt, hogy: A gyermekek és csecsemők szájából szereztél magadnak magasztalást? |
| 17. | Aztán otthagyta őket, kiment a városon kívül Bethániába s ott töltötte az éjszakát. |
| 18. | Mikor pedig kora reggel a városba visszatért, éhséget érzett. |
| 19. | Erre meglátva egy fügefát az út mellett, odalépett ahhoz, de nem talált rajta mást, csak levelet. Erre így szolt annak: Soha örökké rajtad gyümölcs ne teremjen! És kiszáradt azonnal a fügefa. |
| 20. | Mikor ezt a tanítványok látták, elcsodálkoztak és így szóltak: Hogyan száradt ki a fügefa oly hirtelen? |
| 21. | Jézus pedig így valaszolt nekik: Bizony mondom nektek, hogy ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Kelj fel és vesd magadat a tengerbe! az is meglesz. |
| 22. | S mindazt, amit imádságban hittel kértek, el fogjátok nyerni. |
| 23. | És mikor a templomba ért, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, mialatt tanított és így szóltak: Micsoda hatalom alapján cselekszed e dolgokat és ki adta neked ezt a teljhatalmat? |
| 24. | Jézus erre így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit; ha ti azt megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, hogy micsoda hatalom alapján cselekszem e dolgokat? |
| 25. | Honnét eredt a János keresztsége? Mennyből-é, vagy emberektől? Erre azok magukban így okoskodtak: Ha így szólunk: mennyből, akkor ő azt mondja nekünk: Miért nem hittetek hát neki? |
| 26. | Ha ellenben azt mondjuk: emberektől, — akkor a néptől kell félnünk, mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. |
| 27. | Ezért így válaszoltak Jézusnak: Nem tudjuk. Mire ő is azt mondotta nekik: Akkor én sem mondom meg, micsoda hatalom alapján cselekszem e dolgokat. |
| 28. | Mit gondoltok pedig? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz s így szólt neki: Fiam, eredj és dolgozzál ma a szőlőben. |
| 29. | Erre az így válaszolt: Igen, Uram. És nem ment ki. |
| 30. | Majd odament a másodikhoz is és annak is így szólt. Az meg így válaszolt neki: Nem akarok. Később azonban meggondolta a dolgot és kiment. |
| 31. | Vajjon a kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Az utóbbi — mondották. Jézus így szólt nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. |
| 32. | Mert eljött hozzátok János az igazság útján és nem hittetek neki. A vámszedők és parázna nők ellenben hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, utólag sem tértetek észre, hogy hittetek volna neki. |
| 33. | Más példázatot halljatok. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett, kerítést húzott körülötte, sajtót vájt benne és tornyot épített. Majd kiadta azt vincelléreknek és elutazott. |
| 34. | Mikor aztán elközelített a szüret ideje, elküldötte szolgáit a vincellérekhez, hogy átvegyék annak termését. |
| 35. | A vincellérek azonban megfogták az ő szolgáit, egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat kővel dobálták meg. 36 Erre ő újra más szolgákat küldött, többet, mint először. Ám ők azokkal is így bántak. |
| 37. | Utoljára aztán elküldötte hozzájuk a saját fiát, mert azt gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. |
| 38. | A vincellérek azonban, mikor a fiút meglátták, így szóltak maguk között: Ez az örökös. Jertek, öljük meg őt s vegyük birtokunkba az örökségét. |
| 39. | Erre megfogták ót, kilökték a szőlőből s megölték. |
| 40. | Mikor tehát a szőlő ura megérkezik, mit fog tenni ezekkel a vincellérekkel? |
| 41. | Azok így feleltek: Mivel gonoszok voltak, gonosz büntetéssel elpusztítja majd őket s a szőlőt kiadja más vincelléreknek, akik majd beszolgáltatják a termést a maga idejében. |
| 42. | Jézus így szólt nekik: Hát nem olvastátok az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szöglet fejévé. Az Úrtól lett ez és csodálatos szemeinkben. |
| 43. | Ezért mondom nektek, hogy Isten országa elvétetik tőletek s olyan népnek adatik, amely annak gyümölcsét termi. |
| 44. | És aki e kőre esik, szét fog zúzódni, viszont, akire ez esik, szét fogja morzsolni azt. |
| 45. | És mikor a főpapok és farizeusok hallották az ő példázatait, megértették, hogy őróluk beszél. |
| 46. | És bár szerették volna elfogni őt, féltek a tömegtől, mert azok prófétának tartották. |