| 1. | És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, amelyeket Illés cselekedett és többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel. |
| 2. | És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek, és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint ahogy [te cselekedtél] azoknak életekkel mind egyig. |
| 3. | Amit mikor megértett, felkelvén elméne, [vigyázván] az ő életére. És méne Beersebába, amely Júdában volt, és ott hagyá az ő szolgáját. |
| 4. | Ő pedig elméne a pusztába egynapi járóföldre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy [hadd] haljon meg, és monda: Elég! Most, oh Uram, vedd el az én lelkemet, mert nem vagyok jobb az én atyáimnál! |
| 5. | És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És íme, angyal illeté őt, és monda neki: Kelj fel, egyél! |
| 6. | És mikor körülnézett, íme fejénél vala egy szén között [sült] pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék. |
| 7. | És az Úr angyala eljött másodszor is, és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél, mert erőd felett való utad van. |
| 8. | És ő felkelt és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig. |
| 9. | És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És íme lőn az Úrnak beszéde őhozzá, és monda neki: Mit csinálsz itt, Illés? |
| 10. | Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért, mert elhagyták a te szövetségedet az Izrael fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. |
| 11. | És monda: Jöjj ki, és állj meg [ezen] a hegyen az Úr előtt. És íme, ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt, [de] az Úr nem [vala] abban a szélben. És a szél után földindulás lett, de az Úr nem [volt] a földindulásban sem. |
| 12. | És a földindulás után tűz jöve, de nem [volt] az Úr a tűzben sem. És a tűz után [egy] halk és szelíd hang [hallatszék]. |
| 13. | És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arcát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és íme, szózat [lőn] őhozzá, amely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés? |
| 14. | És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izrael fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. |
| 15. | És monda az Úr neki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaszkuszba, és mikor odajutándasz, kenjed királlyá Hazáelt Szíriában; |
| 16. | És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királlyá Izraelben, és Elizeust, az abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe. |
| 17. | És lészen, hogy aki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és aki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg. |
| 18. | De meghagyok Izraelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt. |
| 19. | És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, amint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté. |
| 20. | És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek, hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem teneked? |
| 21. | És elmenvén őtőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból [tüzet rakván], megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála neki. |