| 1. | És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a szíriabeliek és az Izrael között. |
| 2. | De a harmadik esztendőben aláméne Josafát, Júda királya az Izrael királyához, |
| 3. | Akkor monda az Izrael királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Szíria királyától? |
| 4. | És monda Josafátnak: Feljössz-e velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izrael királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped, úgy az én lovaim, mint a te lovaid. |
| 5. | És monda Josafát az Izrael királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után. |
| 6. | És összegyűjté az Izrael királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nekik: Elmenjek-e Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel, mert az Úr kezébe adja azt a királynak. |
| 7. | És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk? |
| 8. | És monda az Izrael királya Josafátnak: Még van egy férfiú, aki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia, de én gyűlölöm őt, mert [soha] nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király! |
| 9. | És előszólíta az Izrael királya egy udvari szolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát. |
| 10. | És ott ült az Izrael királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Szamaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük. |
| 11. | És Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a szíriabelieket, míg meg nem emészted őket. |
| 12. | És a próféták is mindnyájan ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz, mert azt az Úr a király kezébe adja. |
| 13. | A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla neki, mondván: Íme, a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót. |
| 14. | Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nekem. |
| 15. | És mikor a királyhoz ment, monda neki a király: Mikeás! Elmenjünk-e Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda neki: Menj fel, és járj szerencsével; az Úr kezébe adja [azt] a királynak. |
| 16. | És monda neki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nekem az Úr nevében? |
| 17. | És monda: Látám az egész Izraelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek uruk? Térjen vissza ki-ki az ő házához békességben! |
| 18. | És monda az Izrael királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-e neked, hogy [soha] jót nekem nem jövendöl, hanem [csak] rosszat. |
| 19. | És monda [Mikeás]: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az ő székében ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb és bal keze felől mellette állani. |
| 20. | És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá. |
| 21. | Akkor előjöve egy lélek, aki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda neki: Miképpen? |
| 22. | És felele: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda [az Úr]: Csald meg, és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy. |
| 23. | Íme, az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. |
| 24. | Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arcul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna éntőlem az Úrnak lelke, hogy csak neked szólana? |
| 25. | És monda Mikeás: Íme, meglátod azon a napon, amikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtőzhess. |
| 26. | Az Izrael királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza őt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához; |
| 27. | És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöcbe, és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök. |
| 28. | Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott énáltalam. Azután monda: Halljátok ezt meg, minden népek! |
| 29. | És felvonult az Izrael királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád [ellen]. |
| 30. | És monda az Izrael királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izrael királya, és úgy méne a viadalra. |
| 31. | Szíria királya pedig megparancsolá az ő szekerei harminckét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinnyel, se naggyal, hanem egyedül csak az Izrael királya ellen vívjatok. |
| 32. | És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izrael királya; és reárohanván vívának ellene. De Josafát [elkezdett] kiáltani. |
| 33. | Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izrael királya, otthagyták. |
| 34. | Egy ember pedig [csak úgy] találomra kilövé az ő kézívét, és találá az Izrael királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda a kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem! |
| 35. | És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és a király az ő szekerében állott a szíriabeliek ellen, és meghalt este[felé], és a vér a sebből a szekérbe csorgott. |
| 36. | És kikiálták napnyugatkor a táborban, mondván: Minden ember [menjen haza] a maga városába és földjébe! |
| 37. | És meghalt a király, és visszavitetvén Szamariába, eltemeték a királyt Szamariában. |
| 38. | És mikor mosták az ő szekerét a Szamaria mellett lévő tóban, az ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott volt. |
| 39. | Akhábnak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, amelyeket épített, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében? |
| 40. | És elaluvék Akháb az ő atyáival, és uralkodék őutána fia, Akházia. |
| 41. | És Josafát, az Asa fia lett királlyá Júdában, Akhábnak, az Izrael királyának negyedik esztendejében. |
| 42. | És Josafát harmincöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya. |
| 43. | És jára Asának, az ő atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, ami az Úr szemei előtt kedves. |
| 44. | Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon. |
| 45. | És békességben élt Josafát az Izrael királyával. |
| 46. | Josafátnak egyéb dolgai pedig, és az ő ereje, amellyel cselekedett és amellyel hadakozott, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
| 47. | A férfiparáznákat is, akik még megmaradtak volt az ő atyjának, Asának idejéből, kiűzte az országból. |
| 48. | Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király. |
| 49. | És Josafát Társis-hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el, mert a hajók összetörtek Esiongáberben. |
| 50. | Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon, de Josafát nem akará. |
| 51. | És elaluvék Josafát az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival az ő atyjának, Dávidnak városában, és az ő fia, Jórám uralkodék helyette. |
| 52. | Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izraelen Szamariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izraelben két esztendeig. |
| 53. | És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, aki bűnbe ejté az Izraelt, |
| 54. | És szolgála a Baálnak, és azt imádá, és haragra indítá az Urat, Izrael Istenét, mint ahogy az ő atyja cselekedett. |