1. |
És monda Sámuel az egész Izraelnek: Íme, meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nekem mondottatok, és királyt választottam nektek.
|
2. |
És most, íme, a király előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim, íme, tiköztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.
|
3. |
Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak, és visszaadom nektek.
|
4. |
Ők pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál.
|
5. |
És ő monda nekik: Legyen bizonyság az Úr tiellenetek, és bizonyság az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig mondának: Legyen bizonyságul.
|
6. |
És monda Sámuel a népnek: [Igen], az Úr, aki rendelte Mózest és Áront, és aki kihozta atyáitokat Egyiptom földjéről!
|
7. |
Most azért álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az Úr előtt az Úrnak minden jótéteményei felett, amelyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal.
|
8. |
Miután Jákób Egyiptomba ment vala, atyáitok az Úrhoz kiáltának, és az Úr elküldé Mózest és Áront, akik kihozták atyáitokat Egyiptomból, és letelepíték erre a helyre.
|
9. |
De ők elfeledték az Urat, az ő Istenüket, azért adá őket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a filiszteusok kezébe, és Moáb királyának kezébe, és azok harcolának ellenük.
|
10. |
Akkor kiáltának az Úrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak. Most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezéből, hogy neked szolgáljunk!
|
11. |
És elküldé az Úr Jerubbaált, és Bédánt, és Jeftét, és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és biztonságban laktatok.
|
12. |
Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt mondátok nekem: Semmiképpen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.
|
13. |
Most azért, ímhol a király, akit választottatok, akit kértetek. Íme, az Úr királyt adott nektek.
|
14. |
Hogyha az Urat félitek, és neki szolgáltok, szavára hallgattok, és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek, és mind ti, mind pedig a király, aki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek, [megtartattok].
|
15. |
Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok, és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek, az Úrnak keze ellenetek lesz, miként a ti atyáitok ellen.
|
16. |
Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, amelyet az Úr visz véghez szemeitek előtt.
|
17. |
Avagy nem búzaaratás van-e most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt ad, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, mikor királyt kértetek magatoknak.
|
18. |
Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltől.
|
19. |
És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.
|
20. |
És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghezvittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből.
|
21. |
Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.
|
22. |
Mert nem hagyja el az Úr az ő népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válaszszon.
|
23. |
Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem, és felhagyjak az értetek való könyörgéssel, hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.
|
24. |
Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok neki hűségesen, teljes szívetekből, mert látjátok, mily nagy dolgot cselekedett veletek.
|
25. |
Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek.
|