| 1. | És összegyűjték a filiszteusok seregeiket a harcra, és összegyű-lének Sokónál, mely Júdában van, és táborozának Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál. |
| 2. | Saul és az izraeliták pedig összegyűlének, és tábort ütének az Elah völgyében, és csatarendbe állának a filiszteusok ellen. |
| 3. | És a filiszteusok a hegyen állottak innen, az izraeliták pedig a hegyen állottak túlfelől úgy, hogy a völgy közöttük vala. |
| 4. | És kijöve a filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, akit Góliátnak hívtak, Gát [városából való], kinek magassága hat sing és egy arasz vala. |
| 5. | Fején rézsisak vala, és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala. |
| 6. | Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt. |
| 7. | És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a pajzst hordozza vala. |
| 8. | És megállván, kiálta Izrael csatarendjeinek, és monda nekik: Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem filiszteus vagyok-e én és ti Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jöjjön le hozzám. |
| 9. | Ha azután meg bír velem vívni, és engem legyőz, akkor mi a ti szolgáitok leszünk. Ha pedig én győzöm le őt és megölöm, akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nekünk. |
| 10. | Monda továbbá a filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izrael seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással. |
| 11. | Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izrael a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének, és igen félnek vala. |
| 12. | És Dávid, Júda [városából], Betlehemből való amaz efratita embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, akinek nyolc fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt [korban] előhaladt. |
| 13. | És Isainak három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, akik a háborúba menének, [ezek] valának neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma. |
| 14. | És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után, |
| 15. | Dávid elméne, és visszatére Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Betlehemben. |
| 16. | A filiszteus pedig előjön vala reggel és este, és kiáll vala negyven napon át. |
| 17. | És monda Isai az ő fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez. |
| 18. | Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelt. |
| 19. | Saul pedig azokkal együtt és az egész Izrael az Elah völgyében valának, hogy harcolnának a filiszteusok ellen. |
| 20. | Felkele azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a [terhet], és elment, amint meghagyta neki Isai. És eljutott a tábor kerítéséhez. A sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadizajt támasztott. |
| 21. | És csatarendbe állának Izrael és a filiszteusok, csatarend csatarend ellen. |
| 22. | Akkor Dávid rábízta a holmit arra, aki a hadi szerszámokat őrzi, és elfuta a harctérre, és odaérve, kérdezősködék testvéreinek állapota felől. |
| 23. | És míg ő beszélt velük, íme, a bajnok férfi, a Góliát nevű filiszteus, aki Gátból való volt, előjöve a filiszteusok csatarendjei közül, és most is hasonlóképpen beszél vala, és meghallá [ezt] Dávid. |
| 24. | Az izraeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának előle, és igen félnek vala. |
| 25. | És mondának az izraeliták: Láttátok-e azt a férfit, aki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izraelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is neki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izraelben. |
| 26. | És szóla Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izraelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?! |
| 27. | A nép pedig e beszéd szerint felele neki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, aki megöli őt. |
| 28. | És meghallá Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! |
| 29. | Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. |
| 30. | És elfordula tőle egy másikhoz, és ugyanúgy szóla, [mint korábban], és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszola neki. |
| 31. | És mikor meghallották azokat a szavakat, amelyeket Dávid szóla, megmondák Saulnak, ki magához hívatá őt. |
| 32. | És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt! Elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. |
| 33. | Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala. |
| 34. | És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett. És ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: |
| 35. | Elmentem utána, és levágtam, és kiszabadítám szájából. Ha pedig ellenem támadott, megragadtam szakállánál fogva, és levágtam, és megöltem őt. |
| 36. | A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte. Úgy lesz azért e körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét. |
| 37. | És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled! |
| 38. | És felöltözteté Saul Dávidot a maga harci ruhájába, rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt páncélba. |
| 39. | Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam. És leveté azokat Dávid magáról. |
| 40. | És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt sima kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a filiszteushoz. |
| 41. | Akkor elindult a filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, aki a pajzsát hordozza, előtte vala. |
| 42. | Mikor pedig odatekinte a filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű. |
| 43. | És monda a filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a filiszteus Dávidot Istenével [együtt]. |
| 44. | Monda továbbá a filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam. |
| 45. | Dávid pedig monda a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél. |
| 46. | A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene. |
| 47. | És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni. |
| 48. | És mikor a filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék, Dávid is sietett, és futott a viadalra a filiszteus elé. |
| 49. | És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába, és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arccal a földre esék. |
| 50. | Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a filiszteust, és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében. |
| 51. | És odafutott Dávid, és reáállott a filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta. A filiszteusok pedig amint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodának. |
| 52. | És felkelének Izrael és Júda férfiai és felkiáltának, és üldözék a filiszteusokat egészen Gátig és Ekron kapujáig. És hullának a filiszteusok sebesültjei a Saraim felé [vezető] úton Gátig és Ekronig. |
| 53. | Visszatérének azután Izrael fiai a filiszteusok üldözéséből, és feldúlták azoknak táborát. |
| 54. | Dávid pedig felvevé a filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le. |
| 55. | Saul pedig mikor látta, hogy Dávid kiment a filiszteus elé, monda Abnernek, a sereg fővezérének: Abner, ki fia e gyermek? És felele Abner: Él a te lelked, oh király, hogy nem tudom! |
| 56. | És monda a király: Kérdezd meg tehát, hogy ki fia ez az ifjú? |
| 57. | És amint visszajött Dávid, miután megölte a filiszteust, megfogá őt Abner, és Saulhoz vitte; és a filiszteusnak feje kezében vala. |
| 58. | És monda neki Saul: Ki fia vagy te, oh gyermek? Dávid pedig felele: A te szolgádnak, a Betlehemből való Isainak a fia vagyok. |