1. |
És történt, hogy amikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, [íme], az amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel.
|
2. |
És fogságba hurcolák az asszonyokat, akik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurcolták, és elmentek az ő útjukra.
|
3. |
Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék, íme, az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurcoltattak.
|
4. |
Akkor Dávid és a nép, amely ővele volt, felkiáltának, és annyira sírának, hogy végre erejük sem volt a sírásra.
|
5. |
Dávidnak két felesége is fogságba hurcoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.
|
6. |
És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.
|
7. |
És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nekem az efódot! És Abjáthár odavivé az efódot Dávidhoz.
|
8. |
És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-e ezt a sereget? Utolérem-e őket? És monda neki: Üldözzed, mert bizonyosan utoléred, és szabadulást szerzel.
|
9. |
Elméne azért Dávid, ő és az a hatszáz ember, akik vele valának. És mikor a Bésor patakjához jutának, ott a [népnek] egy része megállott.
|
10. |
Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé [az ellenséget]; kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakján átkelhettek volna.
|
11. |
És találának a mezőn egy egyiptomi embert, akit Dávidhoz vivének, és adtak neki kenyeret, hogy egyék, és megitatták őt vízzel.
|
12. |
És adtak neki egy csomó száraz fügét és két kötés aszú szőlőt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.
|
13. |
És monda neki Dávid: Ki [embere] vagy te, és honnan való vagy? Ő pedig monda: egyiptomi ifjú vagyok, egy amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem [immár] ma harmadnapja.
|
14. |
Mi törtünk be a kréteusok déli vidékére, és oda, amely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tűzzel.
|
15. |
És Dávid monda neki: Elvezetsz-e minket ahhoz a sereghez? És ő monda: Esküdjél meg nekem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.
|
16. |
Elvezeté azért őket. És íme, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és táncolának az igen nagy zsákmány felett, amelyet a filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának.
|
17. |
És vágta őket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülük, hanem csak négyszáz ifjú ember, akik tevékre ülének és elfutának.
|
18. |
És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid.
|
19. |
És semmijük sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, amit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott.
|
20. |
És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, [melyeket] tulajdon barmuk előtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya!
|
21. |
Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, akik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és otthagyta őket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, amely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté őket békességgel.
|
22. |
Akkor mondának mind azok közül, akik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nekik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, [azokat] vigyék el, és menjenek el.
|
23. |
Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, amit az Úr adott nekünk! Ő oltalmazott minket, és adá kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött vala.
|
24. |
Vajon kicsoda engedhetne nektek ebben a dologban? Sőt inkább, amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a holminál marada; egyenlőképpen osztozzanak.
|
25. |
És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénnyé és szokássá tette ezt Izraelben mind e mai napig.
|
26. |
Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak, mondván: Íme, az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra.
|
27. |
Azoknak [tudniillik], akik Bételben, akik dél felé Rámótban, és akik Jathirban [laknak];
|
28. |
Akik Aroerben, akik Sifmótban és akik Estemoában [laknak];
|
29. |
Akik Rákálban, akik a jerakhméeliták városaiban és akik a kéneusok városaiban [laknak];
|
30. |
Akik Hormában, akik Kor-Asánban és akik Athákban [laknak];
|
31. |
Akik Hebronban és mindazon helyeken, ahol Dávid embereivel megfordult vala.
|