| 1. | És eljövének a kirját-jeárimbeliek, és felvitték az Úrnak ládáját, és bevivék Abinádáb házába, [mely] a dombon vala; és Eleázárt, az ő fiát az Úr ládájának őrizésére rendelék. |
| 2. | És lőn, hogy attól a naptól fogva, [amelyen] Kirját-Jeárimban hagyták a ládát, sok idő eltelék, tudniillik húsz esztendő. És Izraelnek egész háza siránkozék az Úr után. |
| 3. | Sámuel pedig szóla Izrael egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak neki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből. |
| 4. | Elhányák azért Izrael fiai a bálványokat és Astarótot, és csak az Úrnak szolgálának. |
| 5. | Akkor Sámuel monda: Gyűjtsétek össze egész Izraelt Mispába, hogy imádkozzam értetek az Úrhoz. |
| 6. | Összegyűlének azért Mispában, és vizet merítvén, kiönték az Úr előtt; és böjtölének azon a napon, és [így] szólának ott: Vétkeztünk az Úr ellen. És ekképpen ítélé Sámuel Izrael fiait Mispában. |
| 7. | Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy Izrael fiai összegyűlének Mispában, feljöttek a filiszteusok fejedelmei Izrael ellen. És mikor [ezt] meghallották Izrael fiai, megrémülének a filiszteusoktól. |
| 8. | És mondának Izrael fiai Sámuelnek: Ne szűnjél meg értünk könyörögni az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a filiszteusok kezéből! |
| 9. | Vett azért Sámuel egy szopós bárányt, és megáldozá azt egészen égő áldozatul az Úrnak. És fohászkodék Sámuel Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatá őt. |
| 10. | És lőn, hogy amikor Sámuel az égő áldozatot végezé, eljövének a filiszteusok, hogy Izrael ellen harcoljanak. Az Úr pedig mennydörge nagy hangon azon a napon a filiszteusok felett, és [annyira] megzavarta őket, hogy megverettetének Izrael előtt. |
| 11. | Akkor kijövének Izrael emberei Mispából, és üldözték a filiszteusokat, és verték őket egészen Betkáron alól. |
| 12. | Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr! |
| 13. | És megaláztatának a filiszteusok, és nem menének többé Izrael határára. És az Úrnak keze a filiszteusok ellen volt Sámuelnek teljes életében. |
| 14. | És visszavevé [Izrael] a városokat, amelyeket a filiszteusok Izraeltől elvettek vala, Ekrontól fogva Gátig, és az ő határukat megszabadítá Izrael a filiszteusok kezéből. És békesség lőn Izrael és az emoreusok között. |
| 15. | Sámuel pedig életének minden napjaiban ítéle Izrael felett. |
| 16. | És elmegy vala esztendőnként, és bejárá Bételt, Gilgált és Mispát, és ítéletet hozott vala Izrael felett mind e helyeken. |
| 17. | Annak utána visszatére Rámába, mert ott vala az ő háza, és ott [is] ítéletet hoza Izrael felett; és oltárt építe ott az Úrnak. |