Öröm a Timótheustól vett jó híreken

1. Annak okáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhetők, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénben,
2. És elküldöttük Timóteust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangéliumának [hirdetésében], hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől,
3. Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.
4. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk nektek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; amint meg is történt, és tudjátok.
5. Annak okáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-e meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi fáradságunk?
6. Most pedig, amikor megérkezett hozzánk Timóteus titőletek, és örömhírt hozott nekünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképpen mi is titeket;
7. Ezáltal megvigasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:
8. Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.

Szíves könyörgés a gyülekezetért

9. Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek tiértetek mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?!
10. Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orcátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.
11. Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk, a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi utunkat tihozzátok!
12. Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is tiirántatok;
13. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk, Jézus Krisztus minden ő szentjével egyetemben.