| 1. | Tizenkét esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. |
| 2. | És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr az Izrael fiai elől kiűzött vala. |
| 3. | Mert a magaslatokat ismét megépíté, amelyeket Ezékiás, az ő atyja [azelőtt] elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregét, és szolgála azoknak. |
| 4. | Sőt, az Úr házában is építe oltárokat, amelyről az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké. |
| 5. | És építe oltárokat az ég minden seregének az Úr házának mindkét pitvarában. |
| 6. | És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében, és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná. |
| 7. | A faragott bálványt, amelyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, amelyről azt mondá az Isten Dávidnak és az ő fiának, Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben, amelyet választottam az Izrael minden nemzetségei közül, helyeztetem az én nevemet mindörökké; |
| 8. | És nem űzöm ki az Izraelt e földről, melyet adtam volt a ti atyáitoknak, de csak úgy, ha ők is mind megtartándják, amelyeket nekik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket; |
| 9. | De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, akiket az Úr kigyomlált volt az Izrael fiai elől. |
| 10. | És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét, de nem figyelmezének reá. |
| 11. | Reájuk hozá azért az Úr az asszíriabeli király seregének vezéreit, akik Manassét megfogták, és vasba vervén megkötözék őt két lánccal, és Babilóniába vivék. |
| 12. | Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz, az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt. |
| 13. | És könyörögvén hozzá megkegyelmeze neki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az [igaz] Isten. |
| 14. | Ezek után a Dávid városának külső kőfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a Hal-kapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas [kerítéssel], és Júdának minden megerősített városaiba seregvezéreket helyeze. |
| 15. | És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából, és minden oltárt, amelyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon kívül. |
| 16. | És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsőítő áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izrael Istenének. |
| 17. | Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon, de csak az Úrnak, az ő Istenének. |
| 18. | Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szólának neki, íme, meg vannak írva az Izrael királyainak dolgai között. |
| 19. | Az ő könyörgése pedig, és hogy [az Isten] mint kegyelmezett volt meg neki, s az ő minden bűne és vétke; és a helyek, amelyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelőtte megalázta volna magát, íme meg vannak írva a Hózai beszédei között. |
| 20. | És meghala Manasse az ő atyáival, és eltemeték őt az ő házában; és uralkodék Amon, az ő fia helyette. |
| 21. | Huszonkét esztendős vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. |
| 22. | És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miként az ő atyja, Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, amelyeket az ő atyja, Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala. |
| 23. | Meg sem alázá magát az Úr előtt, mint az ő atyja, Manasse megalázta magát, hanem még sokasítá Amon a bűnt. |
| 24. | Pártot ütének pedig az ő szolgái őellene, és őt saját házában megölék. |
| 25. | A föld népe pedig levágá mindazokat, akik Amon király ellen pártot ütének, és királlyá tevé a föld népe Jósiást, az ő fiát helyette. |