| 1. | Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratából, és Timóteus, az atyafi, az Isten gyülekezetének, amely Korintusban van, mindama szentekkel egybe, akik egész Akhájában vannak: |
| 2. | Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! |
| 3. | Áldott az Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene, |
| 4. | Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. |
| 5. | Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által. |
| 6. | De akár nyomorgattatunk, a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért [van az], mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk; akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért [van az]. És a mi reménységünk erős felőletek, |
| 7. | Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok a szenvedésben, azonképpen a vigasztalásban is. |
| 8. | Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, atyámfiai, a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgyhogy életünk felől is kétségben valánk; |
| 9. | Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat, |
| 10. | Aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; |
| 11. | Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nekünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg miérettünk. |
| 12. | Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig tiköztetek. |
| 13. | Mert nem egyebet írunk nektek, hanem amit olvastok vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig, |
| 14. | Aminthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, amiképpen ti is nekünk az Úr Jézus napján. |
| 15. | És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; |
| 16. | És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába. |
| 17. | Hát ezt akarva vajon könnyelműen cselekedtem-e? Vagy amit akarok, test szerint akarom-e, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? |
| 18. | De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. |
| 19. | Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timóteus, nem volt igen és nem, hanem [az] igen lett őbenne. |
| 20. | Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne [lett] igenné [és] őbenne [lett] ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk. |
| 21. | Aki pedig minket tiveletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az, |
| 22. | Aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. |
| 23. | Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korintusba. |
| 24. | Nemhogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömötöknek; mert hitben állotok. |