| 1. | Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal, |
| 2. | Mert ha én megszomorítalak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, hanemha akit én megszomorítok? |
| 3. | És azért írtam nektek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, akiknek örülnöm kellene, meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. |
| 4. | Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam nektek sok könnyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. |
| 5. | Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy [azt] ne terheljem, titeket mindnyájatokat. |
| 6. | Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése; |
| 7. | Annyira, hogy éppen ellenkezőleg: ti inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok, hogy valamiképpen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. |
| 8. | Azért kérlek titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet. |
| 9. | Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-e? |
| 10. | Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek [cselekedtem] Krisztus színe előtt, hogy meg ne csaljon minket a Sátán: |
| 11. | Mert jól ismerjük az ő szándékait. |
| 12. | Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangéliuma ügyében, és kapu nyittatott nekem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát; |
| 13. | Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába. |
| 14. | Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti miáltalunk. |
| 15. | Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; |
| 16. | Ezeknek halál illata halálra; amazoknak pedig élet illata életre. És ezekre kicsoda alkalmas? |
| 17. | Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban. |