| 1. | Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? |
| 2. | A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember; |
| 3. | Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. |
| 4. | Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. |
| 5. | Nem mintha magunktól volnánk alkalmasak valamit gondolni, úgy, mint magunkból; ellenkezőleg, a mi alkalmas voltunk az Istentől van: |
| 6. | Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. |
| 7. | Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt, |
| 8. | Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? |
| 9. | Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? |
| 10. | Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. |
| 11. | Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad. |
| 12. | Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal szólunk, |
| 13. | És nem miként Mózes, [aki] leplet borított az orcájára, hogy ne lássák Izrael fiai az elmulandónak végét. |
| 14. | De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az Ószövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; |
| 15. | Sőt, mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. |
| 16. | Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. |
| 17. | Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. |
| 18. | Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. |