| 1. | Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. |
| 2. | Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat, |
| 3. | Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! |
| 4. | Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet. |
| 5. | Aki pedig minket erre elkészített, az Isten [az], aki a Lélek zálogát is adta minekünk. |
| 6. | Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván távol vagyunk az Úrtól |
| 7. | (Mert hitben járunk, nem látásban), |
| 8. | Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. |
| 9. | Azért igyekszünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, neki kedvesek legyünk. |
| 10. | Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. |
| 11. | Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk. |
| 12. | Mert nem ajánljuk ismét magunkat nektek, hanem alkalmat adunk tinektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek. |
| 13. | Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van [az]. |
| 14. | Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, |
| 15. | Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott. |
| 16. | Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. |
| 17. | Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. |
| 18. | Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát; |
| 19. | Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és ránk bízta a békéltetésnek igéjét. |
| 20. | Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! |
| 21. | Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. |