Intés a jeruzsálemi szegény keresztények számára való adakozásra

1. Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.
2. Hogy a nyomorúság sok próbái közt [is] bőséges az ő örömük, és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.
3. Mert bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt, erejük felett is adakoznak,
4. Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.
5. És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk [is] az Isten akaratából,
6. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy amiképpen elkezdte, azonképpen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.
7. Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban, és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.
8. Nem parancsképpen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
9. Mert ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az nektek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest [legyen], amitek van.
12. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, [és] nem aszerint, amije nincs.
13. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok [legyen], hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek [pótolja] amazoknak fogyatkozását,
14. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy [így] egyenlőség legyen;
15. Amint meg van írva: aki sokat [szedett], nem volt többje, és aki keveset, nem volt kevesebbje.
16. Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe,
17. Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.
18. Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, aki az összes gyülekezetekben dicséretes az evangéliumért;
19. Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, amelyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre;
20. Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt;
21. Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22. Sőt, elküldöttük velük a mi atyánkfiát is, akinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.
23. Akár Titusról [van szó], ő az én társam és tiköztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége:
24. Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is.