1. | A szentek iránt való szolgálatról felesleges is nektek írnom. |
2. | Hiszen ismerem a ti készségeteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságotok sokakat magával ragadt. |
3. | Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, amint mondám, készen legyetek, |
4. | Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam, ti, ebben a dologban. |
5. | Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. |
6. | Azt [mondom] pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. |
7. | Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. |
8. | Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, |
9. | Amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. |
10. | Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret eleségül, ad és megsokasítja a ti vetéseteket, és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét, |
11. | Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek. |
12. | Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt; |
13. | Amennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért, |
14. | Mikor értetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt. |
15. | Az Istennek pedig [legyen] hála az ő kimondhatatlan ajándékáért, |