Folytatás

1. A szentek iránt való szolgálatról felesleges is nektek írnom.
2. Hiszen ismerem a ti készségeteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságotok sokakat magával ragadt.
3. Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, amint mondám, készen legyetek,
4. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam, ti, ebben a dologban.
5. Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.
6. Azt [mondom] pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.
7. Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
8. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,
9. Amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.
10. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret eleségül, ad és megsokasítja a ti vetéseteket, és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét,
11. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek.
12. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;
13. Amennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért,
14. Mikor értetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.
15. Az Istennek pedig [legyen] hála az ő kimondhatatlan ajándékáért,