1. |
Akhábnak pedig hetven fia volt Szamariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Szamariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez és az Akháb [fiainak] tutoraihoz, ilyen parancsolattal:
|
2. |
Mihelyt e levél hozzátok jut, akiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erős városokkal és fegyverekkel együtt,
|
3. |
Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az ő atyjának királyi székébe, és harcoljatok a ti uratok házáért!
|
4. |
És megrettenének felette igen, és mondának: Íme, már két király nem maradhatott meg őelőtte, mi módon maradhatnánk hát mi meg?
|
5. |
És elküldének mind a [király] házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tutorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nekünk, azt cselekesszük; mi senkit királlyá nem teszünk, ami neked tetszik, azt cselekedjed!
|
6. |
És írt nekik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok, és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejüket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jöjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe! És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, akik nevelték őket.
|
7. |
És mikor a levél hozzájuk jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és őhozzá küldték Jezréelbe.
|
8. |
És mikor odaérkezett a követ és bejelenté neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelig.
|
9. |
És mikor reggel kiment, megállott és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Íme, az én uram ellen én ütöttem pártot, és én öltem meg őt; de ki ölte meg mindezeket?
|
10. |
Azért vegyétek eszetekbe ebből, hogy az Úrnak beszédéből egyetlen egy sem esik a földre, amit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, amit az ő szolgája, Illés által mondott!
|
11. |
Azután levágá Jéhu mindazokat, akik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.
|
12. |
És felkelvén, elindult és elment Szamariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza.
|
13. |
És itt Akháziának, a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait.
|
14. |
Ő pedig monda: Fogjátok meg őket elevenen! És megfogták őket elevenen, és megölték őket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük.
|
15. |
És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, aki elébe jött és köszönté őt, és monda neki: Vajon olyan igaz-e a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet! És ő kezet nyújta, és felülteté őt maga mellé a szekérbe.
|
16. |
És monda: Jer velem, és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És [vele együtt] vitték őt az ő szekerén.
|
17. |
És megérkezett Szamariába, és levágta mindazokat, akik az Akháb [nemzetségéből] megmaradtak volt Szamariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, amelyet szólott Illésnek.
|