Jéhu kiirtja Akháb családját, barátkozik Jonadábbal

1. Akhábnak pedig hetven fia volt Szamariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Szamariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez és az Akháb [fiainak] tutoraihoz, ilyen parancsolattal:
2. Mihelyt e levél hozzátok jut, akiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erős városokkal és fegyverekkel együtt,
3. Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az ő atyjának királyi székébe, és harcoljatok a ti uratok házáért!
4. És megrettenének felette igen, és mondának: Íme, már két király nem maradhatott meg őelőtte, mi módon maradhatnánk hát mi meg?
5. És elküldének mind a [király] házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tutorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nekünk, azt cselekesszük; mi senkit királlyá nem teszünk, ami neked tetszik, azt cselekedjed!
6. És írt nekik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok, és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejüket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jöjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe! És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, akik nevelték őket.
7. És mikor a levél hozzájuk jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és őhozzá küldték Jezréelbe.
8. És mikor odaérkezett a követ és bejelenté neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelig.
9. És mikor reggel kiment, megállott és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Íme, az én uram ellen én ütöttem pártot, és én öltem meg őt; de ki ölte meg mindezeket?
10. Azért vegyétek eszetekbe ebből, hogy az Úrnak beszédéből egyetlen egy sem esik a földre, amit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, amit az ő szolgája, Illés által mondott!
11. Azután levágá Jéhu mindazokat, akik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.
12. És felkelvén, elindult és elment Szamariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza.
13. És itt Akháziának, a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait.
14. Ő pedig monda: Fogjátok meg őket elevenen! És megfogták őket elevenen, és megölték őket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük.
15. És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, aki elébe jött és köszönté őt, és monda neki: Vajon olyan igaz-e a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet! És ő kezet nyújta, és felülteté őt maga mellé a szekérbe.
16. És monda: Jer velem, és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És [vele együtt] vitték őt az ő szekerén.
17. És megérkezett Szamariába, és levágta mindazokat, akik az Akháb [nemzetségéből] megmaradtak volt Szamariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, amelyet szólott Illésnek.

Jéhu kiirtja a Baál imádását, de nem az egyéb bálványozást

18. És Jéhu összegyűjté az egész népet, és monda neki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.
19. Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon, mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak! Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelőit.
20. És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak! És kikiálták.
21. És szétküldött Jéhu egész Izraelbe, és eljövének mind a Baál tisztelői, és senki el nem maradt, aki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában.
22. Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelőinek! És hozott nekik ruhákat.
23. És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelőinek: Tudakozzátok meg, és lássátok meg, hogy valamiképpen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelői!
24. És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égő áldozatokkal áldozzanak, Jéhu odaállított kívül nyolcvan embert, akiknek azt mondta: Aki egyet elszalaszt azok közül, akiket én kezetekbe adok, annak meg kell érte halni.
25. Mikor pedig elvégezték az égő áldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le őket, csak egy is közülük meg ne meneküljön! És levágták őket fegyver élével, és elhányták [az ő holttestüket] a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába,
26. És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat.
27. És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.
28. Így veszté ki Jéhu a Baált Izraelből.
29. De Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejté az Izraelt, nem szakadt el Jéhu, az aranyborjúktól, melyek Bételben és Dánban valának.
30. És monda az Úr Jéhunak: Amiért szorgalmatosan megcselekedted azt, ami nekem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izrael királyi székében.
31. De Jéhu mégsem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izrael Istenének törvényében járjon teljes szívéből, [mert] nem szakadt el a Jeroboám bűneitől, aki bűnbe ejtette az Izraelt.
32. Abban az időben kezdett az Úr pusztítani Izraelben, és megveré őket Hazáel Izrael minden határában
33. A Jordántól egész napkeletig, a gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét Aroertől fogva, mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.
34. Jéhunak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei és minden erőssége vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
35. És elaluvék Jéhu az ő atyáival, és eltemeték őt Szamariában. És uralkodék Joákház, az ő fia helyette.
36. A napok pedig, amelyekben uralkodott Jéhu Izraelen Szamariában, huszonnyolc esztendő.