| 1. | Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izraelen Szamariában tizenhét esztendeig. |
| 2. | És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki bűnbe ejté az Izraelt, és nem szakadt el azoktól. |
| 3. | És felgerjedt az Úr haragja Izrael ellen, és adá őket Hazáelnek, a Szíria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe [az ő életének] minden idejében. |
| 4. | De könyörgött Joákház az Úrnak, és meghallgatá őt az Úr; mert megtekintette az Izrael nyomorúságát, hogy miképp nyomorgatja őket Szíria királya, |
| 5. | És az Isten szabadítót küldött Izraelnek, aki megmentette őket a szíriabeliek hatalmától, hogy az Izrael fiai lakhassanak az ő sátoraikban, mint azelőtt. |
| 6. | De mégsem távoztak el a Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejté az Izraelt, hanem azokban jártak; sőt az Asera is helyén maradt Szamariában; |
| 7. | Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Szíria királya, és olyanná tette, mint a cséplő pora. |
| 8. | Joákház egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, és az ő ereje vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében? |
| 9. | És elaluvék Joákház az ő atyáival, és eltemették őt Szamariában; és az ő fia, Joás uralkodék őhelyette. |
| 10. | Joásnak, a Júda királyának harminchetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia Izraelen, Szamariában, tizenhat esztendeig. |
| 11. | És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől, aki az Izraelt bűnbe ejté, hanem azokban járt. |
| 12. | Joásnak egyéb dolgai pedig, és valamit cselekedett, és az ő erőssége, amellyel Amásia, a Júda királya ellen harcolt vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében? |
| 13. | És elaluvék Joás az ő atyáival, és Jeroboám ült az ő királyi székébe; és eltemetteték Joás Szamariában az Izrael királyai mellé. |
| 14. | És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, amelybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izrael királya, és arcára [borulván] sírt, és monda: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izrael szekerei és lovagjai! |
| 15. | És monda neki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat! És ő kézívet és nyilakat vett kezébe. |
| 16. | Akkor monda az Izrael királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet! És ő megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire, |
| 17. | És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felől! És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lőj! És lőtt. Akkor monda: Az Úrnak győzedelmes nyila ez, győzedelmes nyíl a szíriabeliek ellen; mert megvered a szíriabelieket Afekben a megsemmisülésig. |
| 18. | Monda azután: Vedd fel a nyilakat! És felvette. Ő pedig monda az Izrael királyának: Lőj a földbe; és belelőtt a földbe háromszor, azután abbahagyta. |
| 19. | Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a szíriabelieket a megsemmisülésig, de így már csak háromszor vered meg a szíriabelieket. |
| 20. | Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben. |
| 21. | És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de amint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott. |
| 22. | Hazáel pedig, Szíria királya nyomorgatá az Izraelt Joákház minden napjaiban. |
| 23. | De megkegyelmezett az Úr nekik, és megkönyörült rajtuk, és hozzájuk tért az ő szövetségéért, amelyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta őket elveszíteni, sem el nem vetette őket az ő orcája elől mind ez ideig. |
| 24. | És meghalt Hazáel, Szíria királya, és az ő fia, Benhadád lett helyette a király. |
| 25. | És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezéből a városokat, amelyeket erővel elvett volt Joákháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor veré meg őt Joás, és visszaszerezte Izrael városait. |