1. |
És Naámán, a szíriai király seregének fővezére az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Szíriát; és az a férfi vitéz hős, [de] bélpoklos volt.
|
2. |
[Egyszer] portyázó csapatok mentek ki Szíriából, és azok Izrael országából egy kisleányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
|
3. |
És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szemben lenne azzal a prófétával, aki Szamariában [van], kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából!
|
4. |
És [Naámán] beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izrael országából való leány!
|
5. |
Akkor monda Szíria királya: Menj el, és ím, levelet küldök az Izrael királyának. Elméne azért, és vőn magával tíz talentum ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát.
|
6. |
És elvivé a levelet az Izrael királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, íme, az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából.
|
7. |
De amikor elolvasta az Izrael királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit, és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez énhozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem!
|
8. |
Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izrael királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen üzenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben!
|
9. |
És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.
|
10. |
És külde Elizeus követet őhozzá, mondván: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.
|
11. |
Akkor megharaguvék Naámán, és elment, és így szólt: Íme, én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a [beteg] helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
|
12. |
Avagy nem jobbak-e Abana és Párpár, Damaszkusz folyóvizei Izrael minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.
|
13. |
De hozzá menének az ő szolgái, és szólának neki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-e meg? Mennyivel inkább, amikor [csak] azt mondja, hogy fürödj meg, és megtisztulsz?
|
14. |
Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult.
|
15. |
Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben! Azért most vedd el, kérlek, [ez] ajándékot a te szolgádtól!
|
16. |
Ő pedig monda: Él az Úr, aki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye, de ő nem akará.
|
17. |
És monda Naámán: Ha nem, adj, kérlek, a te szolgádnak e földből annyit, amennyit elbír két öszvér, mert a te szolgád többé égő áldozattal vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.
|
18. |
Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában; azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.
|
19. |
És monda neki [Elizeus]: Eredj el békességgel. És mikor elment őtőle úgy egymérföldnyire,
|