Elizeus meggyógyítja a siriabeli poklos Naámánt

1. És Naámán, a szíriai király seregének fővezére az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Szíriát; és az a férfi vitéz hős, [de] bélpoklos volt.
2. [Egyszer] portyázó csapatok mentek ki Szíriából, és azok Izrael országából egy kisleányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
3. És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szemben lenne azzal a prófétával, aki Szamariában [van], kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából!
4. És [Naámán] beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izrael országából való leány!
5. Akkor monda Szíria királya: Menj el, és ím, levelet küldök az Izrael királyának. Elméne azért, és vőn magával tíz talentum ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát.
6. És elvivé a levelet az Izrael királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, íme, az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából.
7. De amikor elolvasta az Izrael királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit, és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez énhozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem!
8. Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izrael királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen üzenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben!
9. És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.
10. És külde Elizeus követet őhozzá, mondván: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.
11. Akkor megharaguvék Naámán, és elment, és így szólt: Íme, én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a [beteg] helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
12. Avagy nem jobbak-e Abana és Párpár, Damaszkusz folyóvizei Izrael minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.
13. De hozzá menének az ő szolgái, és szólának neki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-e meg? Mennyivel inkább, amikor [csak] azt mondja, hogy fürödj meg, és megtisztulsz?
14. Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult.
15. Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben! Azért most vedd el, kérlek, [ez] ajándékot a te szolgádtól!
16. Ő pedig monda: Él az Úr, aki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye, de ő nem akará.
17. És monda Naámán: Ha nem, adj, kérlek, a te szolgádnak e földből annyit, amennyit elbír két öszvér, mert a te szolgád többé égő áldozattal vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.
18. Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában; azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.
19. És monda neki [Elizeus]: Eredj el békességgel. És mikor elment őtőle úgy egymérföldnyire,

Elizeus Géházit poklossággal bünteti kapzsiságáért

20. Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Íme, az én uram megkímélé ezt a szíriabeli Naámánt, és nem akará tőle elvenni, amit hozott volt; él az Úr, hogy utána futok, és valamit kérek tőle.
21. És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán őt, hogy utána fut, leugrott a szekérből, és eleibe méne, és monda: Rendben van minden?
22. És monda: Rendben. Az én uram küldött engem, ezt mondván: Íme, most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a próféták fiai közül: adj, kérlek, azoknak egy talentum ezüstöt és két öltöző ruhát.
23. És monda Naámán: Kérlek, végy két talentumot. És kényszeríté őt, és egybeköte két talentum ezüstöt két zsákba, és két öltöző ruhát, és azokat két szolgájának adá, akik előtte vitték azokat.
24. De mikor a dombhoz ért, elvette tőlük azokat, és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.
25. Ő pedig bemenvén, megálla az ő ura előtt, és monda neki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.
26. Ő pedig monda neki: Nem ment-e el az én szívem [veled], mikor az a férfiú leszállott szekeréből elődbe? Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?!
27. Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké! És kiment őelőle megpoklosodva, mint a hó.