| 1. | Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok [hadba] szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ővele, és mind az egész Izraelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba [városát]; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. |
| 2. | És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala. |
| 3. | És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda [egy ember]: Nemde nem ez-e Betsabé, Eliámnak leánya, a hitteus Uriás felesége? |
| 4. | Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt, ki beméne őhozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult, és annak utána visszaméne az ő házához. |
| 5. | És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem! |
| 6. | Akkor Dávid üzene Joábnak: Küldd [haza] hozzám a hitteus Uriást! És elküldé Joáb Uriást Dávidhoz. |
| 7. | Mikor pedig eljutott Uriás őhozzá, megkérdé őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harc folyása felől. |
| 8. | Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat! Kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána. |
| 9. | Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához. |
| 10. | És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-e? Miért nem mentél le a te házadhoz? |
| 11. | Felele Uriás Dávidnak: Az [Isten] ládája, Izrael és Júda [nemzetsége] sátorokban laknak, és az én uram, Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te, és úgy éljen a te lelked, hogy nem művelem azt! |
| 12. | Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak! Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben aznap és másnapra kelve is. |
| 13. | Ennek utána hívatá őt Dávid, és ővele evék és ivék, és lerészegíté őt, és kiméne este aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá. |
| 14. | Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. |
| 15. | Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelöl, ahol a harc leghevesebb, és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon! |
| 16. | Lőn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, ahol tudja vala, hogy erős vitézek vannak. |
| 17. | Kijövén azért a városbeli nép, megharcolának Joábbal, és elhullának [egyesek] a nép közül, Dávid szolgái közül, és a hitteus Uriás is meghala. |
| 18. | [Követet] külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását. |
| 19. | És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak, |
| 20. | És ha a király haragra lobbanva azt mondja neked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-e, hogy lelövöldöznek a kőfalról? |
| 21. | Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-e agyon a kőfalról egy malomkődarabbal, és meghala Tébesben? [Azért] miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád, a hitteus Uriás is meghalt. |
| 22. | Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb. |
| 23. | És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszaűztük őket a kapu bejáratáig; |
| 24. | Azonban a kőfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül [egyesek] meghaltak; és a te szolgád, a hitteus Uriás is meghalt. |
| 25. | Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt, mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást! Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt! Így biztasd őt! |
| 26. | Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratá az ő férjét. |
| 27. | És mikor a gyászolás[nak ideje] eltelt, érte külde Dávid, és házába viteté őt, és lőn neki felesége, és szüle neki egy fiat. De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak. |