1. |
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
|
2. |
És monda: Az Úr az én kősziklám, és kőváram, és szabadítóm nekem.
|
3. |
Az Isten az én erősségem, őbenne bízom én. Pajzsom nekem ő, s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
|
4. |
Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
|
5. |
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
|
6. |
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.
|
7. |
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
|
8. |
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott ő.
|
9. |
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzó szén gerjedt belőle.
|
10. |
Lehajtá az eget, és leszállt, És homály volt lábai alatt.
|
11. |
A kerubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tűnt fel.
|
12. |
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sűrű felhőket.
|
13. |
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
|
14. |
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
|
15. |
Ellövé nyilait, és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
|
16. |
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
|
17. |
Lenyúlt a magasságból, és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
|
18. |
Hatalmas ellenségeimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
|
19. |
Reám törtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nekem.
|
20. |
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nekem.
|
21. |
Az Úr megfizetett nekem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nekem.
|
22. |
Mert megőriztem az Úrnak útjait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
|
23. |
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
|
24. |
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
|
25. |
Ezért megfizet nekem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
|
26. |
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
|
27. |
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
|
28. |
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
|
29. |
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
|
30. |
Mert veled harci seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
|
31. |
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Pajzsa ő mindeneknek, akik őbenne bíznak.
|
32. |
Mert kicsoda volna Isten az Úron kívül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?
|
33. |
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
|
34. |
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
|
35. |
Kezeimet harcra tanítja, Hogy az ércív karjaim által törik el.
|
36. |
Üdvösségednek pajzsát adtad nekem, S kegyelmed naggyá tett engem.
|
37. |
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
|
38. |
Üldözöm ellenségeimet, és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
|
39. |
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
|
40. |
Mert te erővel öveztél fel engem a harcra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
|
41. |
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nekem, Gyűlölőim, akiket elpusztítottam én,
|
42. |
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nekik.
|
43. |
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utca sarát, széttaposom őket.
|
44. |
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, [Oly] nép szolgál nekem, melyet nem ismertem.
|
45. |
Idegen fiak hízelkednek nekem, S [egy] hallásra engedelmeskednek,
|
46. |
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
|
47. |
Él az Úr, és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, üdvösségem kősziklája!
|
48. |
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
|
49. |
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
|
50. |
Dicsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dicséretet éneklek.
|
51. |
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal, és az ő magvával mindörökké!
|