| 1. | Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izrael ellen, és felingerlé Dávidot őellenük, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izraelt és Júdát! |
| 2. | Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izraelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát! |
| 3. | És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint amennyi most van, és lássák [azt] az én uramnak, a királynak szemei! De miért akarja ezt az én uram, a király? |
| 4. | Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izraelt. |
| 5. | És általkelének a Jordánon, és tábort járának Aroer város mellett jobb kéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett. |
| 6. | Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldjére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Szidon környékére. |
| 7. | Ezután menének a Tírusz erős városához, és a hivveusoknak és kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, Beersebába. |
| 8. | És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilenc hónap és húsz nap múlva. |
| 9. | És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izraelben nyolcszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala. |
| 10. | Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, amit cselekedtem. Azért most, oh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem! |
| 11. | És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, aki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván: |
| 12. | Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy aszerint cselekedjem veled! |
| 13. | Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá neki, és monda neki: [Akarod-e], hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és [ellenséged] kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg, és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, aki engem elküldött! |
| 14. | És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe! |
| 15. | Bocsáta annak okáért az Úr döghalált Izraelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig hetvenezer férfiak. |
| 16. | És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen [is], hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, aki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el! Az Úrnak angyala pedig vala a jebuzeus Arauna szérűje mellett. |
| 17. | És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, aki a népet vágja vala, és monda: Íme, én vétkeztem, és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen! |
| 18. | Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda neki: Eredj, menj el, [és] rakass oltárt az Úrnak a jebuzeus Araunának szérűjén! |
| 19. | És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, amint az Úr megparancsolta vala. |
| 20. | És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ő szolgáival őhozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király előtt, arccal a föld felé. |
| 21. | És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszűnjék a csapás a nép között. |
| 22. | Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, ami neki tetszik! Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett; |
| 23. | Arauna mindezt, oh, király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad, Istened engeszteltessék meg általad! |
| 24. | Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüstsikluson. |
| 25. | És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszűnék a csapás Izraelben. |