| 1. | Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott neki minden ellenségeitől, |
| 2. | Monda a király Nátán prófétának: Íme, lássad, én cédrus[fából csinált] palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van. |
| 3. | És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van! |
| 4. | Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván: |
| 5. | Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-e nekem építeni, hogy abban lakjam? |
| 6. | Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam. |
| 7. | Valahol csak jártam Izrael fiai között, avagy szólottam-e csak egy szót is Izrael valamelyik nemzetségének, akinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet, Izraelt, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusfából való házat? |
| 8. | Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izrael felett; |
| 9. | És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem neked, mint a nagyoknak hírneve, akik e földön vannak. |
| 10. | Helyet is szerzék az én népemnek, Izraelnek, és [ott] elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annak előtte, |
| 11. | Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem, az Izrael felett. Békességet szereztem tehát neked minden ellenségeidtől. És megmondotta neked az Úr, hogy házat csinál neked az Úr. |
| 12. | Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát: |
| 13. | Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké. |
| 14. | Én leszek neki atyja, és ő lészen nekem fiam, aki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi vesszővel és emberek fiainak büntetésével; |
| 15. | Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképpen megvonám Saultól, akit kivágék előtted. |
| 16. | És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, [és] a te trónod erős lészen mindörökké. |
| 17. | Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak. |
| 18. | Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram, Isten, és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél? |
| 19. | És ez még csekélynek tetszett neked, Uram, Isten, hanem íme, szólsz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram, Isten! |
| 20. | De mi szükség Dávidnak többet szólani neked, holott te jól ismered, Uram, Isten, a te szolgádat? |
| 21. | A te ígéretedért és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak. |
| 22. | Ennek okáért felmagasztaltattál, Uram, Isten, mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kívül nincsen Isten, mind aszerint, amint hallottuk a mi füleinkkel. |
| 23. | Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izrael, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és értetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csodálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Egyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől. |
| 24. | Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izraelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nekik Istenük. |
| 25. | Most annak okáért, Uram, Isten, amit szóltál a te szolgád felől és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké, és cselekedjél úgy, amint szólottál, |
| 26. | Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura, az Izraelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó teelőtted! |
| 27. | Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, oh, Seregeknek Ura és Izraelnek Istene, ezt mondván: Házat építek neked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád. |
| 28. | Most azért, oh, Uram, Isten (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől), |
| 29. | Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram, Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké! |