Dávidnak Méfibósettel való jótéteménye

1. Monda pedig Dávid: Maradt-e még valaki a Saul háza népe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ővele Jonatánért?
2. [Vala] pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király neki: Te vagy-e Siba? Felele: [Én vagyok] a te szolgád.
3. Akkor monda a király: Maradt-e még valaki a Saul háza népe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonatánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.
4. Monda neki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Íme, az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.
5. Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.
6. És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonatánnak, a Saul fiának fia, arccal leborula, és tisztességet tőn neki; és monda Dávid: Méfibóset! Ki felele: Ímhol a te szolgád.
7. Monda neki Dávid: Ne félj, mert kétség nélkül irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, a te atyádért, és visszaadom neked Saulnak, a te [nagy]atyádnak minden majorságát, és neked mindenkor asztalomnál lesz ételed!
8. Akkor fejet hajta [Méfibóset], és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reátekintettél, minemű én vagyok?
9. Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda neki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.
10. A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, mellyel éljen! Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.
11. Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol [nekem], szolgájának, akképpen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.
12. Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái [valának].
13. Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ő mind a két lábára sánta vala.