| 1. | Vala pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből, |
| 2. | Jámbor és istenfélő egész háza népével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek. |
| 3. | [Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda neki: Kornélius! |
| 4. | Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda neki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért. |
| 5. | Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek; |
| 6. | Ő egy Simon [nevű] tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja neked, mit kell cselekedned. |
| 7. | Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala. |
| 8. | És elmondván nekik mindent, elküldé őket Joppéba. |
| 9. | Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban. |
| 10. | Megéhezék azonban, és akara enni, míg azonban azok ételt készítének, szálla őreá elragadtatás, |
| 11. | És látá, hogy az ég megnyílt, és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre, |
| 12. | Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. |
| 13. | És szózat lőn őhozzá: Kelj fel, Péter, öljed és egyél! |
| 14. | Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. |
| 15. | És ismét szózat [lőn] őhozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. |
| 16. | Ez pedig három ízben történt, és ismét felviteték az edény az égbe. |
| 17. | Amint pedig Péter magában tűnődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, íme a férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, |
| 18. | És bekiáltván megtudakozák, vajon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-e szálláson? |
| 19. | És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda neki a Lélek: Íme, három férfiú keres téged. |
| 20. | Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ővelük, mert én küldöttem őket. |
| 21. | Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött őhozzá, monda: Íme, én vagyok, akit kerestek, mi dolog az, amiért jöttetek? |
| 22. | Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról. |
| 23. | Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ővelük, és a joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ővele. |
| 24. | És másnap eljutának Cézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait. |
| 25. | És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá [őt]. |
| 26. | Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel, én magam is ember vagyok. |
| 27. | És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve; |
| 28. | És monda nekik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni, de nekem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek: |
| 29. | Annak okáért ellentmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hívattatok engem? |
| 30. | És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban, és íme, egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában, |
| 31. | És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt. |
| 32. | Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett, ő, minekutána eljő, szól neked. |
| 33. | Azonnal azért küldöttem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten neked parancsolt. |
| 34. | Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten, |
| 35. | Hanem minden nemzetben kedves őelőtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik. |
| 36. | Azt az igét, melyet elkülde az Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). |
| 37. | Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált, |
| 38. | A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten vala ővele. |
| 39. | És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett, akit megölének, fára feszítvén. |
| 40. | Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván, |
| 41. | Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nekünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ővele, minekutána feltámadott halottaiból. |
| 42. | És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. |
| 43. | Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen őbenne. |
| 44. | Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet. |
| 45. | És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka, |
| 46. | Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: |
| 47. | Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket, miképpen mi is? |
| 48. | És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig. |