| 1. | Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel a gyülekezetből valók közül. |
| 2. | Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel. |
| 3. | És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.) |
| 4. | Kit el is fogatván, tömlöcbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt, húsvét után akarván őt a nép elé vezettetni. |
| 5. | Péter azért őrizteték a fogságban, a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek őérette. |
| 6. | Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánccal, és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöcöt. |
| 7. | És íme, az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a láncok kezeiről. |
| 8. | És monda neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat! És úgy cselekedék. És monda neki: Vedd rád felsőruhádat, és kövess engem! |
| 9. | És kimenvén, követé őt, és nem tudta, hogy valóság az, ami történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát. |
| 10. | Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz, mely magától megnyílék előttük, és kimenvén, egy utcán előremenének, és azonnal eltávozék az angyal őtőle. |
| 11. | És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától. |
| 12. | És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik, hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala. |
| 13. | És mikor Péter zörgetett a tornác ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék, |
| 14. | És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt. |
| 15. | Azok pedig mondának neki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az. |
| 16. | Péter pedig szüntelen zörget vala, mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának. |
| 17. | Miután pedig kezével hallgatást intett nekik, elbeszélé nekik, mi módon hozta ki őt az Úr a tömlöcből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén, elméne más helyre. |
| 18. | Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel. |
| 19. | Heródes pedig mikor előkérte őt, és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Cézáreába, [ott] időzött. |
| 20. | Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tírusziak és szidoniak iránt, de azok egy akarattal eljövének őhozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból élelmeztetik vala. |
| 21. | Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székébe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk. |
| 22. | A nép pedig felkiálta: Isten szava ez, és nem emberé. |
| 23. | És azonnal megveré őt az Úrnak angyala azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala. |
| 24. | Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala, |
| 25. | Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala. |