13. |
Elhajózván pedig Páfusból Pál és kísérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
|
14. |
Ők pedig Pergából továbbmenve, eljutának Antiókiába, Pisidiának [városába], és bemenvén szombatnapon a zsinagógába, leülének.
|
15. |
És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának elöljárói őhozzájuk, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok!
|
16. |
Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izraelnek férfiai és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg!
|
17. |
Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Egyiptomnak földjében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
|
18. |
És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsüket a pusztában.
|
19. |
És minekutána eltörölt hét népet a Kánaán földjén, azoknak földjüket sorsvetés által elosztá nekik.
|
20. |
És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat mind Sámuel prófétáig,
|
21. |
Annak utána pedig királyt kérének maguknak, és adá nekik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
|
22. |
És mikor őt elveté, támasztá nekik Dávidot királyul, kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghezviszi.
|
23. |
Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust,
|
24. |
Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izrael egész népének.
|
25. |
És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok [az], hanem íme, énutánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
|
26. |
Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik tiköztetek félik az Istent, ez üdvösségnek beszéde nektek küldetett.
|
27. |
Mert akik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
|
28. |
És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
|
29. |
És mikor mindazokat elvégezték, amik őfelőle megírattak, a fáról levéve sírba helyezteték.
|
30. |
De az Isten feltámasztá őt halottaiból,
|
31. |
És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ővele Galileából Jeruzsálembe, kik neki bizonyságai a nép előtt.
|
32. |
És mi hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiaiknak, feltámasztván Jézust,
|
33. |
Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te, ma nemzettelek én téged.
|
34. |
Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy, hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Nektek adom a Dávid biztos szent [javait].
|
35. |
Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
|
36. |
Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
|
37. |
De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
|
38. |
Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik nektek a bűnöknek bocsánata,
|
39. |
És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.
|
40. |
Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, amit a próféták megmondottak,
|
41. |
Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én [oly] dolgot cselekszem a ti időtökben, [oly] dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek.
|
42. |
Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nekik ezen beszédeket.
|
43. |
Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást, akik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
|
44. |
A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten igéjének hallgatására,
|
45. |
Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
|
46. |
Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először nektek hirdettessék az Isten igéje, de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
|
47. |
Mert így parancsolta nekünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
|
48. |
A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének és magasztalják vala az Úrnak igéjét, és akik csak örök életre választattak vala, hivének.
|
49. |
Terjede pedig az Úrnak igéje az egész tartományban.
|
50. |
A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
|
51. |
Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
|
52. |
A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.
|