1. |
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek.
|
2. |
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások őközülük menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
|
3. |
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fönícián és Szamarián, elbeszélve a pogányok megtérését, és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
|
4. |
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és [ők] elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ővelük.
|
5. |
Előállának azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
|
6. |
Egybegyűlének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
|
7. |
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nekik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott [engem] miközülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét, és higgyenek.
|
8. |
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nekik a Szent Lelket, miként nekünk is,
|
9. |
És semmi különbséget sem tett miköztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
|
10. |
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
|
11. |
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.
|
12. |
Elhallgatott azért az egész sokaság, és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csodát tett az Isten őáltaluk a pogányok között.
|
13. |
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
|
14. |
Simeon elbeszélé, mi módon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
|
15. |
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
|
16. |
Ezek után megtérek, és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát, és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt,
|
17. |
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
|
18. |
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
|
19. |
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez,
|
20. |
Hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől;
|
21. |
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
|
22. |
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antiókiába Pállal és Barnabással Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
|
23. |
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének és az atyafiak az Antiókiában, Szíriában és Ciliciában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket.
|
24. |
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek miközülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok, kiknek mi parancsot nem adtunk,
|
25. |
Tetszék nekünk, miután egy értelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük tihozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
|
26. |
Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért.
|
27. |
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
|
28. |
Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék tireátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
|
29. |
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól és a paráznaságtól, melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
|
30. |
Azok annak okáért elbocsáttatván, elmenének Antiókiába, és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
|
31. |
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
|
32. |
Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
|
33. |
Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
|
34. |
De Silásnak tetszék ott maradni.
|
35. |
Pál és Barnabás is Antiókiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is, többekkel az Úrnak igéjét.
|