13. |
És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni, és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.
|
14. |
És egy Lídia nevű, Tiatira városbeli bíborárus asszony, ki féli vala az Istent, hallgata [reánk]. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala.
|
15. |
Mikor pedig megkeresztelkedék mind háza népével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok [ott]. És unszola minket.
|
16. |
Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.
|
17. |
Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik nektek az üdvösségnek útját hirdetik.
|
18. |
Ezt pedig több napon át művelte. Pál azonban megbosszankodván és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És kiméne abban az órában.
|
19. |
Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piacra a hatóságok elé.
|
20. |
És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,
|
21. |
És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nekünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.
|
22. |
És [velük] egyben feltámada a sokaság őellenük. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték [őket].
|
23. |
És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték [őket], megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket.
|
24. |
Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá.
|
25. |
Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.
|
26. |
És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai, és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódának.
|
27. |
Fölserkenvén pedig a tömlöctartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcnek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.
|
28. |
Pál azonban nagy fennszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!
|
29. |
Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,
|
30. |
És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nekem cselekednem, hogy üdvözüljek?
|
31. |
Azok pedig mondának: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!
|
32. |
És hirdeték neki az Úrnak igéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.
|
33. |
És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől, és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.
|
34. |
És bevivén őket házába, asztalt teríte nekik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.
|
35. |
Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.
|
36. |
A tömlöctartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ideküldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!
|
37. |
Pál pedig monda nekik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöcbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy, hanem jöjjenek ők maguk, és vezessenek ki minket.
|
38. |
A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,
|
39. |
És odamenvén, megkérlelék őket, és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.
|
40. |
Kijövén pedig a tömlöcből, bemenének Lídiához; és mikor látták az atyafiakat, vigasztalák őket, és eltávozának.
|