1. | Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Tesszalonikába érkeztek, ahol volt a zsidóknak zsinagógájuk. |
2. | Pál pedig, amint szokása vala, beméne hozzájuk, és három szombaton át vetekedék velük az Írásokból, |
3. | Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni, és feltámadni a halálból, és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. |
4. | És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. |
5. | De a zsidók, kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és maguk mellé vévén a piaci népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost, és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. |
6. | Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek, |
7. | Kiket Jáson házába fogadott, pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust. |
8. | Fel is indíták a sokaságot és a város elöljáróit, kik hallják vala ezeket. |
9. | De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket. |
10. | Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába, kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. |
11. | Ezek pedig nemesb lelkűek valának a tesszalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az Írásokat, ha úgy vannak-e ezek. |
12. | Sokan hivének azért őközülük; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. |
13. | Mikor azonban tudtukra esett a Tesszalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták. |
14. | De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé, Silás és Timóteus azonban ottmaradának. |
15. | Akik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timóteushoz, hogy minél hamarább menjenek őhozzá, elmenének. |
16. | Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala őbenne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. |
17. | Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált. |
18. | Némelyek pedig az epikureus és sztoikus filozófusok közül összeakadtak ővele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nekik. |
19. | És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajon megérthetjük-e, mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz? |
20. | Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. |
21. | Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában. |
22. | Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. |
23. | Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én nektek. |
24. | Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik, |
25. | Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent; |
26. | És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait, |
27. | Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: |
28. | Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. |
29. | Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. |
30. | E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: |
31. | Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt, bizonyságot tévén mindenkinek azáltal, hogy feltámasztá őt halottaiból. |
32. | Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged efelől. |
33. | És ilyen módon Pál kiméne azok közül. |
34. | Némely férfiak azonban csatlakozván őhozzá, hivének, ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ővelük. |