| 14. |
Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nekik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
|
| 15. |
Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van,
|
| 16. |
Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
|
| 17. |
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
|
| 18. |
És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
|
| 19. |
És teszek csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
|
| 20. |
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
|
| 21. |
És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
|
| 22. |
Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodatételek és jelek által, melyeket őáltala cselekedett Isten tiköztetek, amint magatok is tudjátok.
|
| 23. |
Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott [halálra], megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
|
| 24. |
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván, mivelhogy lehetetlen volt neki attól fogva tartatnia.
|
| 25. |
Mert Dávid ezt mondja őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nekem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
|
| 26. |
Annak okáért örvendezett az én szívem, és vigadott az én nyelvem; annak felette az én testem is reménységben nyugszik.
|
| 27. |
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
|
| 28. |
Megjelentetted nekem az életnek utait, betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.
|
| 29. |
Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván szólanom tielőttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
|
| 30. |
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székébe,
|
| 31. |
Előre látván [ezt], szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
|
| 32. |
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
|
| 33. |
Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
|
| 34. |
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől,
|
| 35. |
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
|
| 36. |
Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
|
| 37. |
[Ezeket] pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
|
| 38. |
Péter pedig monda nekik: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára, és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
|
| 39. |
Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
|
| 40. |
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
|
| 41. |
Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
|