1. |
Amint pedig őtőlük elszakadván elindultunk, egyenesen haladva Kóusba érkezénk, másnap pedig Rhodusba, és onnét Patarába.
|
2. |
És mikor találtunk egy hajót, mely Föníciába méne által, abba beülvén, elhajózánk.
|
3. |
És miután megláttuk Ciprust és elhagytuk azt balkézre, evezénk Szíriába, és Tíruszban köténk ki, mert a hajó ott rakja vala ki a terhét.
|
4. |
És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
|
5. |
Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk, kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestől, gyermekestől egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk.
|
6. |
És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.
|
7. |
Mi pedig a hajózást bevégezvén, Tíruszból eljutánk Ptolemaisba, és köszöntvén az atyafiakat, náluk maradánk egy napig.
|
8. |
Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik ővele valánk, érkezénk Cézáreába, és bemenvén a Filep evangélista házába, ki ama hét közül való vala, őnála maradánk.
|
9. |
Ennek pedig vala négy szűz leánya, akik prófétálnak vala.
|
10. |
Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, név szerint Agabus.
|
11. |
És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, akié ez az öv, ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.
|
12. |
Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők mind mi, mind az odavalók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
|
13. |
De Pál felele: Mit műveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.
|
14. |
Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akarata.
|
15. |
E napok után pedig felkészülődvén, felmenénk Jeruzsálembe.
|
16. |
Jövének pedig mivelünk együtt a tanítványok közül is Cézáreából, kik elvezetének bizonyos ciprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk.
|
17. |
Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.
|
18. |
Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz, és a vének mindnyájan ott valának.
|
19. |
És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, amiket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
|
20. |
Azok pedig [ezt] hallván, dicsőíték az Urat, és mondának neki: Látod, atyámfia, mely sok ezren vannak zsidók, kik hívőkké lettek, és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
|
21. |
Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a [zsidó] szokások szerint ne járjanak.
|
22. |
Micsoda annak okáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak, mert meghallják, hogy idejöttél.
|
23. |
Ezt műveld azért, amit neked mondunk: Van miköztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magukra;
|
24. |
Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velük, és költs rájuk, hogy megnyíressék fejüket, és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, amiket tefelőled hallottak, hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.
|
25. |
A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magukat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.
|
26. |
Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ővelük megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, amíg mindegyikükért elvégeztetik az áldozat.
|