1. |
Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik neked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:
|
2. |
Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, amikkel a zsidóktól vádoltatom, teelőtted fogok védekezni e mai napon,
|
3. |
Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!
|
4. |
Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.
|
5. |
Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
|
6. |
Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt,
|
7. |
Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut, mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.
|
8. |
Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik nektek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
|
9. |
Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
|
10. |
Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben, és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt, mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.
|
11. |
És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem, és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is.
|
12. |
E dologban éppen útban lévén Damaszkusz felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,
|
13. |
Délben látám az úton, király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.
|
14. |
Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely énhozzám szól, és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod.
|
15. |
Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz.
|
16. |
De kelj fel és állj lábaidra, mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni,
|
17. |
Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek,
|
18. |
Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által.
|
19. |
Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt,
|
20. |
Hanem először a damaszkuszbelieknek és jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.
|
21. |
Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.
|
22. |
De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:
|
23. |
Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.
|
24. |
Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fennszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.
|
25. |
Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.
|
26. |
Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül őelőtte bármi is ismeretlen volna, mert nem valami zugolyában lett dolog ez.
|
27. |
Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
|
28. |
Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek.
|
29. |
Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok, e bilincsektől megválva.
|
30. |
És mikor ő ezeket mondá, felkele a király, és a tiszttartó, és Bernicé, és akik velük együtt ültek,
|
31. |
És visszavonultukban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.
|
32. |
Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem apellált volna.
|