1. |
Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Julius nevű századosnak a császári seregből.
|
2. |
Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a macedóniai Aristárkhus, ki Tesszalonikából való.
|
3. |
És másnap megérkezénk Szidonba. És Julius emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön.
|
4. |
És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezők valának.
|
5. |
És a Cilicia és Pámfilia mellett levő tengeren átevezvén, eljutánk a liciai Mirába.
|
6. |
És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított be minket.
|
7. |
Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket [odajutni] a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett,
|
8. |
És nagy üggyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szép-kikötőknek neveznek, melyhez közel vala Lásea városa.
|
9. |
Mivel pedig sok idő múlt el, és a hajózás már veszedelmes vala, mivelhogy a böjt is elmúlt immár, inti vala Pál őket,
|
10. |
Ezt mondván nekik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a tehernek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás.
|
11. |
De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, amit Pál mond vala.
|
12. |
Mivel pedig az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugat és északnyugat felé néz, kitelelhetnének.
|
13. |
Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett.
|
14. |
Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely északkeleti szélnek neveztetik.
|
15. |
Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén [azt], vitetünk vala tova.
|
16. |
Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a csónakot,
|
17. |
Melyet miután felvontak, védőeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót, és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala.
|
18. |
Mikor pedig a szélvésztől nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák,
|
19. |
És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését.
|
20. |
Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől.
|
21. |
Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván őközöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, oh férfiak, hogy engedelmeskedve nekem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt:
|
22. |
Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.
|
23. |
Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is,
|
24. |
Ezt mondván: Ne félj, Pál! A császár elé kell neked állanod. És íme, az Isten ajándékba adta neked mindazokat, kik teveled hajóznak.
|
25. |
Annak okáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondatott.
|
26. |
Egy szigetre kell pedig nekünk kivetődnünk.
|
27. |
Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, amint ide s tova hányatánk az Adrián, éjféltájban észrevevék a hajósok, hogy valami szárazföld közelget hozzájuk.
|
28. |
És lebocsátván a vízmérő ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek.
|
29. |
És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen.
|
30. |
A hajósok pedig, mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csónakot lebocsáták a tengerre annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni,
|
31. |
Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok.
|
32. |
Akkor a vitézek elvágák a csónak köteleit, és ki hagyák esni azt.
|
33. |
Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájukat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz.
|
34. |
Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről.
|
35. |
Mikor pedig ezeket mondá és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, kezde enni.
|
36. |
Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.
|
37. |
Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.
|
38. |
Miután pedig megelégedtek eledellel, a hajót könnyebbítik vala, a gabonát kihányván a tengerbe.
|
39. |
Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel, hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek sima partja van, melyre végezék, hogy kihajtják a hajót, ha bírják.
|
40. |
A vasmacskákat azért körös-körül elvagdalván, a tengerben hagyák, egyszersmind eloldván a kormányrudak köteleit és felvonván a nagy vitorlát a szélfúvásnak, igyekeznek vala a part felé haladni.
|
41. |
De mikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót. És az első része ugyan megakadván, mozdíthatatlanul marad vala, a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt.
|
42. |
A vitézeknek pedig az lőn tanácsa, hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, minekutána kiúszott.
|
43. |
De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá őket e szándéktól, és megparancsolá, hogy akik úszni tudnak, először azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre,
|
44. |
A többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lőn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.
|