Csodatétel a sántán

1. Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre.
2. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit mindennap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a temlomba.
3. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére őtőlük alamizsnát.
4. Péter pedig, mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mireánk!
5. Az annak okáért figyelmez vala reájuk, remélvén, hogy valamit kap tőlük.
6. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem, hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
7. És őt jobb kezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.
8. És felszökvén, megálla és jár vala, és beméne ővelük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent.
9. És látá őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent:
10. És megismerék őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékes kapujában, és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt vala ővele.

Péter bizonyságot tesz Krisztusról és megtérésre int

11. Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta őhozzájuk a tornácba, mely Salamonénak neveztetik.
12. Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy az járjon?
13. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.
14. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok, és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el nektek,
15. Az életnek fejedelmét pedig megölétek, kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.
16. És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek, és a hit, mely őáltala van, adta neki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
17. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is.
18. Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be.
19. Bánjátok meg azért, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.
20. És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett.
21. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.
22. Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem, azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd nektek.
23. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.
24. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek.
25. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.
26. Az Isten az ő Fiát, Jézust elsősorban nektek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.