1. | Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. |
2. | És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit mindennap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a temlomba. |
3. | Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére őtőlük alamizsnát. |
4. | Péter pedig, mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mireánk! |
5. | Az annak okáért figyelmez vala reájuk, remélvén, hogy valamit kap tőlük. |
6. | Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem, hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! |
7. | És őt jobb kezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. |
8. | És felszökvén, megálla és jár vala, és beméne ővelük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent. |
9. | És látá őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent: |
10. | És megismerék őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékes kapujában, és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt vala ővele. |
11. | Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta őhozzájuk a tornácba, mely Salamonénak neveztetik. |
12. | Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy az járjon? |
13. | Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. |
14. | Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok, és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el nektek, |
15. | Az életnek fejedelmét pedig megölétek, kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. |
16. | És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek, és a hit, mely őáltala van, adta neki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. |
17. | De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is. |
18. | Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be. |
19. | Bánjátok meg azért, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. |
20. | És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett. |
21. | Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. |
22. | Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem, azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd nektek. |
23. | Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. |
24. | De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek. |
25. | Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. |
26. | Az Isten az ő Fiát, Jézust elsősorban nektek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből. |