| 1. | Míg ők azonban a néphez szólottak, odaléptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a szadduceusok, |
| 2. | Neheztelve amiatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást; |
| 3. | És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala. |
| 4. | Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az igét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer. |
| 5. | Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe. |
| 6. | És Annás, a főpap és Kajafás és János és Sándor és akik csak főpapi nemzetségbeliek valának. |
| 7. | És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt? |
| 8. | Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nekik: Népnek fejedelmei és Izraelnek vénei! |
| 9. | Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez: |
| 10. | Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez tielőttetek épségben. |
| 11. | Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé. |
| 12. | És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. |
| 13. | Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy Jézussal voltak vala. |
| 14. | Mikor azonban látták, hogy amely ember meggyógyult vala, ővelük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni. |
| 15. | Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván: |
| 16. | Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általuk, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtukra van, és el nem tagadhatjuk. |
| 17. | De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben. |
| 18. | Azért beszólítván őket, megparancsolák nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. |
| 19. | Péter és János pedig felelvén, mondának nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! |
| 20. | Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. |
| 21. | Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, ami történt. |
| 22. | Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala. |
| 23. | Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, amiket a főpapok és a vének mondottak nekik. |
| 24. | Ezek pedig, mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavukat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. |
| 25. | Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? |
| 26. | Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. |
| 27. | Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével, |
| 28. | Hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. |
| 29. | Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, |
| 30. | A te kezedet kinyújtván gyógyításra, és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. |
| 31. | És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek, és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala. |
| 32. | A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala, és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nekik mindenük köz vala. |
| 33. | És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem vala mindnyájukon. |
| 34. | Mert szűkölködő sem vala őközöttük senki, mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, |
| 35. | És letevék az apostolok lábainál; aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala. |
| 36. | József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (ami megmagyarázva annyi, mint vigasztalás fia), lévita, származása szerint ciprusi. |
| 37. | Mivelhogy neki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé. |