| 1. | Egy ember azonban, név szerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. |
| 2. | És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. |
| 3. | Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félretégy? |
| 4. | Nemde megmaradva neked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért, hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. |
| 5. | Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. |
| 6. | Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. |
| 7. | Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. |
| 8. | Monda pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. |
| 9. | Péter pedig monda neki: Miért, hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak Lelkét megkísértsétek? Íme, a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. |
| 10. | És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. |
| 11. | És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala. |
| 12. | Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egy akarattal mindnyájan a Salamon tornácában valának. |
| 13. | Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket. |
| 14. | Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága. |
| 15. | Úgyannyira, hogy az utcákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük, |
| 16. | És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának. |
| 17. | De felkelvén a főpap és mind, akik vele valának, azaz a szadduceusok felekezete, betelének irigységgel, |
| 18. | És ráveték kezüket az apostolokra, és a közönséges tömlöcbe tevék őket. |
| 19. | Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöc ajtaját, és kihozván őket, monda: |
| 20. | Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédét! |
| 21. | Azok pedig [ezt] hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A főpap pedig elmenvén és a vele levők, egybehívák a gyűlést, és Izrael fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöcbe, hogy azokat előhozzák. |
| 22. | Mikor azonban a poroszlók odamentek, nem találák őket a tömlöcben; visszatérvén tehát, megjelenték, |
| 23. | Mondván: A tömlöcöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva, mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk. |
| 24. | Amint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez? |
| 25. | Eljövén pedig valaki, hírül adá nekik, mondván: Íme, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. |
| 26. | Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket. |
| 27. | Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé, és megkérdé őket a főpap, |
| 28. | Mondván: Nem megparancsoltuk-e nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme, betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mireánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. |
| 29. | Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. |
| 30. | A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. |
| 31. | Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. |
| 32. | És mi vagyunk neki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik neki engednek. |
| 33. | Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket. |
| 34. | Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. |
| 35. | És monda azoknak: Izrael férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! |
| 36. | Mert ez időnek előtte felkelt Teudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. |
| 37. | Ezután felkelt ama galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszórattak. |
| 38. | Mostanra nézve is mondom nektek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nekik, mert ha emberektől van e tanács vagy e dolog, semmivé lesz, |
| 39. | Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt, nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok. |
| 40. | Engedének azért neki, és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. |
| 41. | Ők annak okáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. |
| 42. | És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. |