Hét diakonus. A gyülekezet nevekedése

1. Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az őközülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban.
2. Annak okáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk, és az asztalok körül szolgáljunk.
3. Válasszatok azért, atyámfiai, tiközületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.
4. Mi pedig foglalatosak maradunk a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában.
5. És tetszék e beszéd az egész sokaságnak, és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókiából való prozelitus vala,
6. Kiket állatának az apostolok elébe, és miután imádkoztak, kezeiket reájuk veték.
7. És az Isten igéje növekedék, és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben, és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.

István bevádoltatása

8. István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.
9. Előállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, cirénebeliekének, alexandriabeliekének és a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala.
10. De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, mely által szól vala.
11. Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen.
12. És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat, és reá rohanván, magukkal ragadák őt, és vivék a tanács elé,
13. És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen,
14. Mert hallottuk, amint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és megváltoztatja a ceremóniákat, melyeket adott nekünk Mózes.
15. És szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, [olyannak] láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját.