| 1. | Monda pedig a főpap: Vajon így vannak-e hát ezek? |
| 2. | Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott, |
| 3. | És monda neki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, amelyet mutatok neked. |
| 4. | Akkor kimenvén a káldeusok földjéből, lakozék Háránban, és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok, |
| 5. | És nem adott neki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is, és azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul és az ő magvának őutána, holott nem vala neki gyermeke. |
| 6. | Szólt pedig az Isten akképpen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. |
| 7. | De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten, és ezek után kijőnek, és szolgálnak nekem e helyen. |
| 8. | És adta neki a körülmetélés szövetségét, és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon, és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkát. |
| 9. | A pátriárkák pedig irigységből eladák Józsefet Egyiptomba, de Isten vele vala, |
| 10. | És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada neki kedvességet és bölcsességet a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt, ki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá. |
| 11. | Következék pedig éhség Egyiptom és Kánaán egész földjére, és nagy nyomorúság, és nem találnak vala eledelt a mi atyáink. |
| 12. | Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Egyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat. |
| 13. | És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a fáraó megtudá a József nemzetségét. |
| 14. | És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét. |
| 15. | Leméne azért Jákób Egyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink, |
| 16. | És elvitetének Sikembe, és helyeztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem [atyjának] fiaitól. |
| 17. | Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Egyiptomban, |
| 18. | Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet. |
| 19. | Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak. |
| 20. | Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. |
| 21. | Mikor pedig kitétetett, a fáraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt. |
| 22. | És Mózes taníttaték az egyiptombeliek minden bölcsességére, és hatalmas vala beszédben és cselekedetben. |
| 23. | Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait. |
| 24. | És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az egyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, aki bosszúsággal illettetett. |
| 25. | És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, de azok nem értették meg. |
| 26. | Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti, miért illetitek egymást bosszúsággal? |
| 27. | De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mirajtunk? |
| 28. | Csak nem akarsz engem [is] megölni, miképpen megöléd tegnap az egyiptomit? |
| 29. | E beszédre aztán Mózes elfuta, és lőn jövevény a Midián földjén, ahol két fia születék. |
| 30. | És negyven esztendő elteltével megjelenék neki a Sínai-hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. |
| 31. | Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig odaméne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava őhozzá: |
| 32. | Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni. |
| 33. | Az Úr pedig monda neki: Oldozd le sarudat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld. |
| 34. | Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam, most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba. |
| 35. | Ezt a Mózest, akit megtagadának, mondván: ki tett téged fejedelemmé és bíróvá, ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban. |
| 36. | Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Egyiptomnak földjében és a Vörös- tengeren és a pusztában negyven esztendeig. |
| 37. | Ez ama Mózes, ki az Izrael fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, a ti atyátokfiai közül, mint engem, azt hallgassátok. |
| 38. | Ez az, aki [ott] volt a gyülekezetben a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, ki élő igéket vőn, hogy nekünk adja; |
| 39. | Akinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívükben Egyiptom felé fordulának, |
| 40. | Ezt mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak, mert ez a Mózes, ki minket Egyiptom földjéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ővele. |
| 41. | És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban. |
| 42. | Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izraelnek háza? |
| 43. | Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti isteneteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok, elviszlek azért titeket Babilonon túl. |
| 44. | A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala. |
| 45. | Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig; |
| 46. | Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének. |
| 47. | Salamon építe pedig neki házat. |
| 48. | De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: |
| 49. | A menny nekem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nekem, azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? |
| 50. | Nem az én kezem csinálta-e mindezeket? |
| 51. | Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen. |
| 52. | A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; |
| 53. | Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. |
| 54. | Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek, és fogaikat csikorgatják vala őellene. |
| 55. | Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, |
| 56. | És monda: Íme, látom az egeket megnyílni, és az Embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. |
| 57. | Felkiáltván pedig nagy fennszóval, füleiket bedugák, és egy akarattal reárohanának; |
| 58. | És kiűzvén a városon kívül, megkövezék, a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. |
| 59. | Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram, Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! |
| 60. | Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék. |