1. |
Monda pedig a főpap: Vajon így vannak-e hát ezek?
|
2. |
Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,
|
3. |
És monda neki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, amelyet mutatok neked.
|
4. |
Akkor kimenvén a káldeusok földjéből, lakozék Háránban, és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok,
|
5. |
És nem adott neki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is, és azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul és az ő magvának őutána, holott nem vala neki gyermeke.
|
6. |
Szólt pedig az Isten akképpen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják négyszáz esztendeig.
|
7. |
De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten, és ezek után kijőnek, és szolgálnak nekem e helyen.
|
8. |
És adta neki a körülmetélés szövetségét, és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon, és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkát.
|
9. |
A pátriárkák pedig irigységből eladák Józsefet Egyiptomba, de Isten vele vala,
|
10. |
És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada neki kedvességet és bölcsességet a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt, ki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá.
|
11. |
Következék pedig éhség Egyiptom és Kánaán egész földjére, és nagy nyomorúság, és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
|
12. |
Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Egyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat.
|
13. |
És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a fáraó megtudá a József nemzetségét.
|
14. |
És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.
|
15. |
Leméne azért Jákób Egyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink,
|
16. |
És elvitetének Sikembe, és helyeztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem [atyjának] fiaitól.
|
17. |
Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Egyiptomban,
|
18. |
Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
|
19. |
Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
|
20. |
Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
|
21. |
Mikor pedig kitétetett, a fáraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt.
|
22. |
És Mózes taníttaték az egyiptombeliek minden bölcsességére, és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.
|
23. |
Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait.
|
24. |
És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az egyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, aki bosszúsággal illettetett.
|
25. |
És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, de azok nem értették meg.
|
26. |
Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti, miért illetitek egymást bosszúsággal?
|
27. |
De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mirajtunk?
|
28. |
Csak nem akarsz engem [is] megölni, miképpen megöléd tegnap az egyiptomit?
|
29. |
E beszédre aztán Mózes elfuta, és lőn jövevény a Midián földjén, ahol két fia születék.
|
30. |
És negyven esztendő elteltével megjelenék neki a Sínai-hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.
|
31. |
Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig odaméne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava őhozzá:
|
32. |
Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.
|
33. |
Az Úr pedig monda neki: Oldozd le sarudat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.
|
34. |
Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam, most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba.
|
35. |
Ezt a Mózest, akit megtagadának, mondván: ki tett téged fejedelemmé és bíróvá, ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban.
|
36. |
Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Egyiptomnak földjében és a Vörös- tengeren és a pusztában negyven esztendeig.
|
37. |
Ez ama Mózes, ki az Izrael fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, a ti atyátokfiai közül, mint engem, azt hallgassátok.
|
38. |
Ez az, aki [ott] volt a gyülekezetben a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, ki élő igéket vőn, hogy nekünk adja;
|
39. |
Akinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívükben Egyiptom felé fordulának,
|
40. |
Ezt mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak, mert ez a Mózes, ki minket Egyiptom földjéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ővele.
|
41. |
És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.
|
42. |
Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izraelnek háza?
|
43. |
Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti isteneteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok, elviszlek azért titeket Babilonon túl.
|
44. |
A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.
|
45. |
Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;
|
46. |
Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.
|
47. |
Salamon építe pedig neki házat.
|
48. |
De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:
|
49. |
A menny nekem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nekem, azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
|
50. |
Nem az én kezem csinálta-e mindezeket?
|
51. |
Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen.
|
52. |
A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;
|
53. |
Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
|
54. |
Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek, és fogaikat csikorgatják vala őellene.
|
55. |
Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,
|
56. |
És monda: Íme, látom az egeket megnyílni, és az Embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
|
57. |
Felkiáltván pedig nagy fennszóval, füleiket bedugák, és egy akarattal reárohanának;
|
58. |
És kiűzvén a városon kívül, megkövezék, a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
|
59. |
Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram, Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
|
60. |
Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.
|