Saul az anyaszentegyházat pusztítja

1. Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Szamariának tájaira, az apostolokat kivéve.
2. Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tőnek őrajta.
3. Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala.
4. Amazok annak okáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az igét.

Filep Samáriában prédikál. Simon a varázsló.

5. És Filep lemenvén Szamaria városába, prédikálja vala nekik a Krisztust.
6. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék.
7. Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének, sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula.
8. És lőn nagy öröm abban a városban.
9. Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Szamaria népét, magát valami nagynak állítván,
10. Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje!
11. Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket.
12. De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.
13. És Simon maga is hitt, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala.
14. Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Szamaria bevette az Isten igéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;
15. Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket,
16. Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17. Akkor kezeiket reájuk veték, és vettek Szent Lelket.
18. Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel,
19. Mondván: Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen.
20. De Péter monda neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető.
21. Nincsen neked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt.
22. Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik neked szívednek gondolata.
23. Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel.
24. Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jöjjön.
25. Azok annak okáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak igéjét, megtérének Jeruzsálembe, és a szamaritánusoknak sok falujában prédikálák az evangéliumot.

A szerecsenországi főkomornyik megtérése

26. Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel, és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez.
27. És felkelvén, elméne. És íme, egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe,
28. És visszatérőben volt, és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.
29. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez!
30. Filep azért odafutamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-e, amit olvasol?
31. Ő pedig monda: Mi módon érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé.
32. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját.
33. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el, mert elvétetik a földről az ő élete.
34. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy másvalakiről?
35. Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté neki a Jézust.
36. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?
37. Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.
38. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt.
39. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert [tovább]méne az ő útján örömmel.
40. Filep pedig találtaték Azótusban, és széjjeljárva hirdeté az evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába juta.