1. | Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Szamariának tájaira, az apostolokat kivéve. |
2. | Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tőnek őrajta. |
3. | Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala. |
4. | Amazok annak okáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az igét. |
5. | És Filep lemenvén Szamaria városába, prédikálja vala nekik a Krisztust. |
6. | A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. |
7. | Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének, sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula. |
8. | És lőn nagy öröm abban a városban. |
9. | Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Szamaria népét, magát valami nagynak állítván, |
10. | Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje! |
11. | Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket. |
12. | De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. |
13. | És Simon maga is hitt, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala. |
14. | Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Szamaria bevette az Isten igéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; |
15. | Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket, |
16. | Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. |
17. | Akkor kezeiket reájuk veték, és vettek Szent Lelket. |
18. | Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel, |
19. | Mondván: Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen. |
20. | De Péter monda neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető. |
21. | Nincsen neked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt. |
22. | Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik neked szívednek gondolata. |
23. | Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel. |
24. | Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jöjjön. |
25. | Azok annak okáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak igéjét, megtérének Jeruzsálembe, és a szamaritánusoknak sok falujában prédikálák az evangéliumot. |
26. | Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel, és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. |
27. | És felkelvén, elméne. És íme, egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe, |
28. | És visszatérőben volt, és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. |
29. | Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez! |
30. | Filep azért odafutamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-e, amit olvasol? |
31. | Ő pedig monda: Mi módon érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. |
32. | Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. |
33. | Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el, mert elvétetik a földről az ő élete. |
34. | Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy másvalakiről? |
35. | Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté neki a Jézust. |
36. | Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? |
37. | Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. |
38. | És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. |
39. | Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert [tovább]méne az ő útján örömmel. |
40. | Filep pedig találtaték Azótusban, és széjjeljárva hirdeté az evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába juta. |