| 1. |
Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,
|
| 2. |
Kére őtőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.
|
| 3. |
És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:
|
| 4. |
És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
|
| 5. |
És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz; nehéz neked az ösztön ellen rúgódoznod.
|
| 6. |
Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.
|
| 7. |
A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.
|
| 8. |
Felkele azonban Saulus a földről, de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézen fogva vezeték be őt Damaszkuszba.
|
| 9. |
És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.
|
| 10. |
Vala pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok, Uram!
|
| 11. |
Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme, imádkozik.
|
| 12. |
És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá, és kezét reá veté, hogy lásson.
|
| 13. |
Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben,
|
| 14. |
És itt [is] hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.
|
| 15. |
Monda pedig neki az Úr: Eredj el, mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, és királyok, és Izrael fiai előtt.
|
| 16. |
Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni.
|
| 17. |
Elméne azért Ananiás, és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul, atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak, és beteljesedjél Szent Lélekkel.
|
| 18. |
És azonnal, mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását, és felkelvén, megkeresztelkedék,
|
| 19. |
És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig.
|
| 20. |
És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.
|
| 21. |
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, akik hallák, és mondának: Nem ez-e az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz?
|
| 22. |
Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.
|
| 23. |
Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék,
|
| 24. |
De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésük. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék.
|
| 25. |
A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban.
|
| 26. |
Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány.
|
| 27. |
Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nekik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében.
|
| 28. |
És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben,
|
| 29. |
És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik vala a görög zsidókkal, azok pedig igyekeznek vala őt megölni.
|
| 30. |
Megtudván azonban az atyafiak, levivék őt Cézáreába, és elküldék őt Tárzusba.
|
| 31. |
A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Szamariában békességük vala, épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodnak vala.
|