| 1. | Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól tifelőletek, Izrael fiai, mindama nemzetség felől, amelyet felhoztam Egyiptom földjéről, ezt mondván: |
| 2. | Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül, azért büntetlek meg titeket minden gonoszságotokért. |
| 3. | Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással? |
| 4. | Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincs mit ragadoznia? Hallatja-e hangját barlangjából a kölyökoroszlán, ha semmit nem fogott? |
| 5. | Tőrbe esik-e a madár a földön, ha nincs tőr [vetve] neki? Felpattan-e a tőr a földről, ha fogni nem fogott? |
| 6. | Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-e meg a nép? Vajon lehet-e baj a városban, amit nem az Úr szerezne? |
| 7. | Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak. |
| 8. | Ordít az oroszlán: ki ne rettegne? Az én Uram, az Úr szólt: ki ne prófétálna? |
| 9. | Adjatok hírt Asdód palotáiban és az Egyiptom földjében való palotákban, és így szóljatok: Gyűljetek össze Szamariának hegyein, és lássátok meg benne a sok háborgást és az elnyomottakat az ő keblében. |
| 10. | Mert nem tudnak igazán cselekedni, azt mondja az Úr, ők, akik halomra gyűjtik az erőszakosságot és zsarolást az ő palotáikban. |
| 11. | Annak okáért ezt mondja az Úr Isten: Ellenség [jön], és körülveszi [e] földet; ledönti hatalmadat, és feldúlatnak a te palotáid. |
| 12. | Ezt mondja az Úr: Amint a pásztor az oroszlán szájából csak a két lábszárt menti meg vagy a fül hegyét, akképpen menekülnek meg Izrael fiai, akik Szamariában pamlag szegletében ülnek és a nyugágynak selymén. |
| 13. | Halljátok meg, és adjátok tudtára a Jákób házának, azt mondja az Úr Isten, a Seregek Istene, |
| 14. | Hogy amely napon megbüntetem Izraelt az ő vétkeiért, Bétel oltáraiért is büntetek, és letöretnek az oltár szarvai, és a földre omlanak! |
| 15. | És ledöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztulnak az elefántcsont házak is, megsemmisülnek a nagy házak, ezt mondja az Úr. |