1. | Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Íme, egy kosár érett gyümölcs. |
2. | És monda: Mit látsz, Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És monda az Úr nekem: Eljött vége az én népemnek, az Izraelnek; nem bocsátok meg neki többé! |
3. | Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé. |
4. | Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására, |
5. | Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás [házat], hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! |
6. | Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! |
7. | Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetüket! |
8. | Ne rendüljön-e meg emiatt a föld? És ne búsuljon-e annak minden lakosa?! Bizony, felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Egyiptom folyója. |
9. | És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. |
10. | Ünnepeiteket búra változtatom, és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint aki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja! |
11. | Íme, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. |
12. | És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. |
13. | Azon a napon elepednek a deli szüzek meg az ifjak is, a szomjúság miatt. |
14. | Akik Szamaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te Istened, oh Dán, és él a te utad, oh Beérseba! Bizony elhullanak, és nem kelnek fel többé! |