| 1. | Látám az Urat állani az oltáron, és monda: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájuk fejére! A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülük a futó, és nem menekül meg közülük a menekülő. |
| 2. | Ha a Seolba ássák is be magukat, kezem onnan is kiragadja őket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom őket! |
| 3. | És ha a Kármel tetején rejtőznének is el, onnan is előkeresem és elhozom őket; és ha szemeim elől a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak, és megmarja őket. |
| 4. | És ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok a fegyvernek, és megöli őket; és reájuk fordítom szemeimet vesztükre és nem javukra. |
| 5. | Mert az Úr, a Seregek Ura az, aki megérinti a földet, és elolvad [az], és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Egyiptom folyója. |
| 6. | Aki fenn az égben építé az ő boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; aki előhívja a tenger vizeit, s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az ő neve. |
| 7. | Nem olyanok vagytok-e ti előttem, oh, Izrael fiai, mint a kúsiták fiai?! – ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-e ki Izraelt Egyiptom földjéről, és a filiszteusokat Kaftorból, és a szíriabelieket Kirből?! |
| 8. | Íme, az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot, és eltörlöm azt a földnek színéről. Mindazáltal mégsem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr! |
| 9. | Mert íme, én parancsolok, és szétrázom Izrael házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem. |
| 10. | Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, akik azt mondják: Nem ér el minket, és nem jő reánk a veszedelem. |
| 11. | Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. |
| 12. | Hogy örökségképpen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, akik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, aki megcselekszi ezt! |
| 13. | Íme, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak. |
| 14. | És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izraelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennük. Szőlőket plántálnak, és isszák azok borát, és kerteket csinálnak, és eszik azoknak gyümölcsét. |
| 15. | És elplántálom őket az ő földjükbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjükből, amelyet adtam nekik, azt mondja az Úr, a te Istened! |