A jövendölés bepecsételtetik

1. És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped, aki csak beírva találtatik a könyvben.
2. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.
3. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön-örökké.
4. Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
5. És széttekinték én, Dániel, és íme másik kettő álla [ott], egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.
6. És mondá [egyik] a gyolcsba öltözött férfiúnak, aki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végük e csodadolgoknak?
7. És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, aki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégzik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.
8. Én pedig hallám [ezt], de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
9. És monda: Menj el, Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.
10. Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti, de az értelmesek értik,
11. És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító utálatosság, ezerkétszáz és kilencven nap lesz.
12. Boldog, aki várja és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot.
13. Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.