| 1. | Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzé, a dolog velejét elmondá. |
| 2. | Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és íme, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren, |
| 3. | És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól. |
| 4. | Az első olyan, mint az oroszlán, és sasszárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték neki. |
| 5. | És íme, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának neki: Kelj fel, és egyél sok húst! |
| 6. | Ezután látám, és íme egy másik olyan, mint a párduc, és négy madárszárnya vala a hátán, és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték neki. |
| 7. | Ezek után látám éjszakai látásokban, és íme, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala neki. |
| 8. | [Mialatt] a szarvakat szemlélém, íme, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték őelőtte, és íme, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj. |
| 9. | Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öregkorú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú, széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz. |
| 10. | Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgálának neki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg. |
| 11. | Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, amelyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre. |
| 12. | A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmuk, de ideig-óráig tartó élet adaték nekik. |
| 13. | Látám éjszakai látásokban, és íme, az égnek felhőiben mint valami emberfia jövel; és méne az öregkorúhoz, és eleibe vivék őt. |
| 14. | És ada neki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. |
| 15. | Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem. |
| 16. | Odamenék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tőle mindezek felől, és szóla nekem, és e dolognak értelmét tudatá velem: |
| 17. | Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, akik támadnak e földön. |
| 18. | De a magasságos [egek]nek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké. |
| 19. | Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, amely különbözék mindamazoktól, és rendkívül rettenetes vala: vasfogai és érckörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta. |
| 20. | A tíz szarv felől is, amelyek a fején valának, és afelől, amely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája, termete is nagyobb a társaiénál. |
| 21. | Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket. |
| 22. | Mígnem eljöve az öregkorú, és az ítélet adaték a magasságos [egek] szentjeinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek. |
| 23. | Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. |
| 24. | A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánuk, és az különb lesz, mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni. |
| 25. | És sokat szól a Felséges ellen, és a magasságos [egek] szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. |
| 26. | De ítélők ülnek, és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék, és végleg elvesszen. |
| 27. | Az ország pedig és a hatalom, és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos [egek] szentjei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság neki szolgál és engedelmeskedik. |
| 28. | Itt vége lőn a beszédnek. Engem, Dánielt pedig az én gondolataim igen megrettentének, és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben. |