| 1. | Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nekem, Dánielnek, annak utána, amely először jelent meg nekem. |
| 2. | És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, amely Elám tartományában van; és láték látomásban, és íme, az Ulai folyam mellett valék. |
| 3. | És felemelém szemeimet és látám, és íme, egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék. |
| 4. | Látám azt a kost [szarvaival] öklelkezni napnyugat, észak és dél felé, és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és naggyá lőn. |
| 5. | És míg én szemlélém, íme egy kecskebak jöve napnyugat felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet, és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között. |
| 6. | És méne a kétszarvú koshoz, amelyet láték állani a folyam előtt, és feléje futa erejének indulatában. |
| 7. | És látám a koshoz érni, és nekidühödött, és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, aki őt megmentse annak kezéből. |
| 8. | A kecskebak pedig igen naggyá lőn, de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes [szarv] növe az égnek négy szele felé. |
| 9. | És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos [föld] felé. |
| 10. | És megnöve mind az ég seregéig, és a földre vete [némelyeket] ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá. |
| 11. | És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye. |
| 12. | És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt, és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. |
| 13. | És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek [felől], s a szent hely és a sereg [meddig] tapostatik? |
| 14. | És monda nekem: Kétezer és háromszáz estvéig [és] reggelig, azután kiderül a szent hely igazsága. |
| 15. | És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: íme, előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. |
| 16. | És emberi szót hallék az Ulai közén, kiálta pedig, és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! |
| 17. | És odajöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nekem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás. |
| 18. | És mikor szóla velem, ájultan esém orcámmal a földre, de megillete engem és helyemre állíta, |
| 19. | És monda: Íme, én megmondom neked, mi lesz a haragnak végén! Mert a végső időre [szól]. |
| 20. | Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya. |
| 21. | A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király. |
| 22. | Hogy pedig az letöretett, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével. |
| 23. | És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, ravaszságokhoz értő király. |
| 24. | És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. |
| 25. | És a maga eszén [jár], és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik, és hirtelen elveszt sokakat, sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. |
| 26. | És az estéről és reggelről való látomás, amely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való. |
| 27. | És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék, és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette. |