| 1. | Abban az időben monda az Úr nekem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát. |
| 2. | És felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon valának, amelyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába. |
| 3. | Csinálék azért ládát sittimfából, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala. |
| 4. | És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét, amelyeket szólott vala az Úr tihozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nekem. |
| 5. | Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, amelyet csináltam vala, hogy ott legyenek, amiképpen az Úr parancsolta vala nekem. |
| 6. | Izrael fiai pedig elindulának Beeróthból, amely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette. |
| 7. | Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, [bő]vizű patakok földjére. |
| 8. | Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, [és] hogy az Úr előtt álljon, és neki szolgáljon, és hogy áldjon az ő nevében mind e napig. |
| 9. | Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, amiképpen megmondotta vala neki az Úr, a te Istened. |
| 10. | Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr. |
| 11. | És monda az Úr nekem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nekik adom. |
| 12. | Most pedig, oh, Izrael! Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, |
| 13. | Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod! |
| 14. | Íme, az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, ami rajta van! |
| 15. | De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki őutánuk minden nép közül, amint e mai napon [is látszik]. |
| 16. | Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak; |
| 17. | Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. |
| 18. | Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván neki kenyeret és ruházatot. |
| 19. | Szeressétek azért a jövevényt, mert [ti is] jövevények voltatok Egyiptom földjén. |
| 20. | Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél! |
| 21. | Ő a te dicséreted és a te Istened, aki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, amelyeket láttak a te szemeid. |
| 22. | A te atyáid hetvenen mentek vala alá Egyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait! |