| 1. | A hetedik esztendő végén elengedést művelj! |
| 2. | Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. |
| 3. | Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el [neki] a te kezed. |
| 4. | De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, hogy bírjad azt. |
| 5. | De csak úgy [lesz ez], ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mindazt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok neked. |
| 6. | Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta neked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és terajtad nem uralkodnak. |
| 7. | Ha [mégis] szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad neked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; |
| 8. | Hanem örömest nyisd meg a te kezedet neki, és örömest adj kölcsön neki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik. |
| 9. | Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj neki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. |
| 10. | Bizonyára adj neki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz neki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. |
| 11. | Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom neked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden! |
| 12. | Hogyha eladja magát neked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled. |
| 13. | És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen; |
| 14. | [Hanem] terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; amivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj neki abból! |
| 15. | És emlékezzél meg róla, hogy [te is] szolga voltál Egyiptom földjén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt neked. |
| 16. | Ha pedig ezt mondja neked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van neki tenálad dolga: |
| 17. | Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba, és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is. |
| 18. | Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled, (hiszen kétannyi bérre valót szolgált neked hat éven át, mint a béresmunkás), és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel. |
| 19. | Barmaid és juhaid első fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak első fajzását. |
| 20. | Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt esztendőről esztendőre, te és a te házad népe, azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. |
| 21. | Hogyha valami fogyatkozás lesz benne, sánta, vagy vak lesz, [vagy] akármely fogyatkozásban szenvedő: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek. |
| 22. | A te kapuidon belül edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha őz volna az vagy szarvas. |
| 23. | Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet! |