| 1. |
És méne Mózes, és ez igéket mondotta vala az egész Izraelnek;
|
| 2. |
Monda pedig nekik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be, az Úr pedig azt mondá nekem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
|
| 3. |
Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, aki átmegy előtted, amint megmondotta az Úr.
|
| 4. |
És akképpen cselekeszik azokkal az Úr, amiképpen cselekedett Szíhonnal és Óggal, az emoreusok királyaival, és azoknak földjükkel, amelyeket elpusztított vala.
|
| 5. |
Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velük, amint parancsoltam nektek.
|
| 6. |
Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged.
|
| 7. |
Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda neki az egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, amely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod el azt nekik örökségül.
|
| 8. |
Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz teveled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged: ne félj és ne rettegj!
|
| 9. |
És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izrael minden vénjének.
|
| 10. |
És megparancsolá nekik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok ünnepén,
|
| 11. |
Mikor eljön az egész Izrael, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izrael előtt fülük hallására.
|
| 12. |
Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket, és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.
|
| 13. |
És az ő fiaik is, akik nem tudják [még], hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt
|
| 14. |
Monda azután az Úr Mózesnek: Íme, elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak neki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
|
| 15. |
És megjelenék az Úr a sátorban felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
|
| 16. |
És monda az Úr Mózesnek: Íme, te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után [jár és] paráználkodik azon a földön, amelyre bemegy, hogy [lakozzék] azon; és elhagy engem, és felbontja az én szövetségemet, amelyet én ővele kötöttem.
|
| 17. |
De felgerjed az én haragom őellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orcámat őelőle, hogy megemésztessék. És mikor utoléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-e engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem énközöttem?
|
| 18. |
Én pedig valóban elrejtem az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, amelyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
|
| 19. |
Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izrael fiait; adjad azt szájukba, hogy legyen nekem ez ének bizonyságul Izrael fiai ellen.
|
| 20. |
Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
|
| 21. |
Mikor pedig utoléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképpen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, amely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem vala.
|
| 22. |
Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izrael fiait.
|
| 23. |
Azután parancsola [az Úr] Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik; és én veled leszek.
|