Bölcseség és bolondság fő- és közrendeknél

1. Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed teellened, a te helyedet el ne hagyjad, mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.
2. Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, amely a fejedelemtől származik:
3. [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.
4. Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek], a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.
5. Aki vermet ás, abba beesik; és aki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.
6. Aki a köveket helyükből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; aki hasogatja a fát, veszedelemben forog amiatt.
7. Ha a vas megtompul, és annak élét meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcsesség pedig [minden dolognak] eligazítására nagy előmenetel.
8. Ha megharap a kígyó, amíg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.
9. A bölcs ember szájának beszédei kedvesek, a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.
10. Az ő szája beszédeinek kezdete bolondság, és az ő szája [beszédeinek] vége gonosz balgatagság.
11. És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, ami következik, és ami utána lesz, kicsoda mondja meg azt neki?
12. A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.
13. Jaj neked, ország, kinek a te királyod gyermek, és a te fejedelmeid reggel esznek!
14. Boldog vagy, te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmeid idejében esznek a [testnek] erejéért, és nem az italért.
15. A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.
16. Vigasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vidámítja meg az élőket; és a pénz szerzi meg mindezeket.
17. Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.